A NEFMI modellszámítását látva sok rektor a szívéhez kaphatott, abból ugyanis komoly átalakítások olvashatók ki. Vegyük a Budapesti Corvinus Egyetemet például, amelynek megszüntetéséről, esetleg más intézménybe olvasztásáról tavasszal még felröppentek hírek. Bár ez az egyetem büszkélkedhet azzal, hogy évek óta csak a legmagasabb pontszámokkal lehet az államilag finanszírozott alapképzéseire bejutni, a NEFMI-nél mégis úgy gondolják, hogy az 1760 államilag finanszírozott helyből csak 709-et hagynának meg, például a kertészeket és az élelmiszeripari szakembereket.

A gazdasági és társadalomtudományi szakok többségére már nem vennének fel „állami ösztöndíjasokat”. A modellszámítás alapján komoly veszteségeket könyvelhetne el az ELTE – jövőre a jogász- és a politológusképzésre sem lehetne államilag finanszírozott hallgatót felvenni –, a pécsi és a szegedi tudományegyetem. A Miskolci Egyetem állami férőhelyei csaknem a felére olvadnának, az Óbudai Egyetem „csak” a harmadát veszítené el a nem fizetős férőhelyeinek.

Az elnéptelenedő, egyre népszerűtlenebb főiskolákkal viszont kesztyűs kézzel bánt a modellszámító: a bajai főiskola mindössze tizenöt államilag finanszírozott helyet veszítene, a kecskeméti pedig száz hallgatót.

A jövőben 42 ezerről 25 ezerre csökkenne azoknak a hallgatóknak a száma, akiket támogat az állam. Ha ezekkel a létszámokkal kellene elindítani 2012-ben a felsőoktatásban a tanévet, az bizonyára azt jelentené, hogy sok száz oktató kerülne az utcára, és a rolót több intézményben is le kellene húzni. Az új rendszer teljesen értelmetlenné tenné a ponthúzást, hiszen az előre leosztott helyeket kormányrendelet határozza majd meg minden évben.

A piacképes szakokon nagyobb szerepe lesz a piacnak

A mostani tervek szerint önköltséges képzéssel továbbra is lehet tanulmányokat folytatni a felsőoktatásban, bár nem túl életszerű, hogy mesterképzésen, történész szakon például, tömegesen fizetnének ki a diákok félévre 500 ezer forintot. Az elképzelések szerint a fizetési nehézségekkel küszködő családoknak ott lenne a diákhitel lehetősége, amelyet csak akkor kellene elkezdeni törleszteni, amikor az illető már befejezte tanulmányait. Így kerülne a rendszerbe az utólagos „tandíjfizetés”.

A modellszámítás egyéb furcsaságokat is tartalmaz. Meghatároznák a költségtérítéses szakokon elkérhető tandíj minimumát és maximumát. Ezzel a magánintézmények nagy előnyhöz jutnának: kartellezés nélkül is pontosan tudhatnák, milyen árak vannak a képzési piacon. A maximált árral az állam saját intézményeit tenné versenyképtelenné, amit fokoz, hogy a magán-felsőoktatásban nincsenek közalkalmazotti bérek, például nem kell központosított közbeszerzést sem bonyolítaniuk.

Információink szerint a NEFMI modellszámítása mellett egy másik számítás is létezik: ez a nemzetgazdasági tárcáé, amely más számokat tartalmaz. Dux László felsőoktatásért felelős helyettes álllamtitkár tegnap lapunknak ismét azt mondta, hogy a kormány elfogadta a felsőoktatási törvény koncepcióját. Ennek azonban ellentmond, hogy két modellszámítás kering, két különböző minisztériumtól – vagyis a kormányon belül még nincs túl nagy összhang.