Nem írom alá a Gyurcsányt védő petíciót

Három jó okom lett volna rá, hogy a Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztése után kiadott drámai hangú tiltakozást aláírjam, de három még nyomósabb okom van rá, hogy ne.

Pro 1. A tiltakozóknak igazuk van abban, hogy „a demokrácia kiüresített díszletei között ma új önkényuralom épül”, helyes és indokolt kiállni „a szabadságért, a jogállamért, a demokráciáért”.

Pro 2. Gyurcsány meggyanúsítását ebben az ügyben, a megnevezett indokok és az ismerhető tények alapján én is abszurdnak, politikailag motiváltnak, a kormány politikai érdekeit kiszolgáló ügyészség szégyenteljes művének tartom.

Pro 3. Az aláírók sorában rengeteg kiváló honfitársamat látom, akikkel szívesen vállalok közösséget mindenféle közügyben.

Kontra 1. A tiltakozók Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztése ellen tiltakoznak. Nos, én is a felfüggesztésre szavaztam volna. Már csak azért is, mert az érintett ezt kérte, s ha ő a bíróság előtt kívánja megvédeni magát, akkor ettől a lehetőségtől ne fossza meg őt senki. De egyébként is: a mentelmi jog kivételt képez a törvény előtti egyenlőség alapelve alól, ezért az én jogérzékem szerint nagyon szűken kell értelmezni. Érvényes mindenre, ami a képviselő döntési szabadságát, szavazatát, szólásszabadságát érinti, de közvádas ügyekre csak egészen kivételes esetekben. A parlament nem lehet előszűrő a bíróság felé vezető úton. A képviselőnek nem kell, nem is szabad mérlegelnie, hogy a gyanú alapos-e, hogy a vád megáll-e. Ez egy másik hatalmi ág dolga. A képviselő csak azt mérlegelheti, hogy nem vonják-e el képviselőtársát megfelelő indok nélkül közhatalmi funkcióinak gyakorlásától. Ezt általában nem, Gyurcsány esetében kivált nem feltételezhetjük. Közvádas ügyekben az Országgyűlés ritkán tartotta fenn a mentelmi jogot, és többnyire akkor is helytelenül tette.

Kontra 2. A tiltakozók kiemelten érvelnek azzal, hogy az érintett egy volt miniszterelnök, s ilyet Nagy Imre óta nem fogtak perbe. Ez tökéletesen érvénytelen érv, amit egy képviselőnek éppen hogy ki kell zárnia megfontolásai köréből. Egy jogállamban az (ex)kormányfőknek nem jár extra védettség, nem kell súlyosabb ok az ő mentelmi joguk felfüggesztéséhez, bíróság elé állításukhoz, mint bárki máséhoz. Elég baj, hogy ez Európa számos országában (l. Berlusconi) nem így van.

Kontra 3. A tiltakozó szöveg egy nagyon fontos ponton túllép az amúgy is szörnyű valóságon. Mert az azért nem igaz, hogy a hatalom birtokosai „börtönbe csukhatnak bárkit – mindenekelőtt politikai ellenfeleiket”. Nem tudunk egyetlen politikusról sem, akit nyilvánvalóan ártatlanul, nyilvánvalóan koncepciós perben börtönbüntetésre ítéltek volna. A magyar bíróságokról sok rosszat el lehet mondani. A bírói függetlenséget valóban érik súlyos fenyegetések. De azt senki sem állíthatja, hogy a jogállamnak ez a bástyája már elesett, hogy a bírósági ítéleteket a kormányzó hatalom diktálná. Ez egyszerűen nem igaz. S ha nem igaz, akkor az sem igaz, hogy az Orbán-kormány bosszújának, csahos ebeinek szolgáltatná ki az Országgyűlés azt az ellenzéki képviselőt, akinek a mentelmi jogát felfüggeszti. Ellenkezőleg. A bíróság az egyetlen instancia, ahol az abszurd gyanúsítás hitelesen megbukhat. Ha a mentelmi jogon bukna meg, akkor a bukás csupán az exkormányfő kivételezettségéről szólna. Ha a bíróságon bukik meg, akkor a jogállam győzelméről szól. Gyurcsánynak igaza van, ha a bíróságon akarja megvédeni magát. És jó esélye. Drukkoljunk neki.

Révész Sándor
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.