Hős, hősebb, leghősebb
Ez, vagyis a csoportos élet- és baleset-biztosítás azóta kiment a divatból, a Zsigulik is leginkább elszegényedett borsodi falvakban cirkálnak, Trabantok meg lassan már arrafelé sem.
Csak a homokozó maradt a régi. Ott most éppen azon évődnek parlamenti képviselők, melyiküknek hősiesebb a városa. Három fideszes honatya – Bánki Erik, Lezsák Sándor és Pichler Imre – múlt héten önálló indítványként azt javasolta: az Országgyűlés iktassa Szigetvár védőinek tántoríthatatlan bátorságát örök emlékezetül törvénybe, s adományozzák a településnek a leghősiesebb város (Civitas Invicta) címet. Indoklásuk szerint a szigetvári hősök olyan korban védték várukat, „melyben az előrenyomuló idegen hadak rendszeres támadásai fokozott veszélyt jelentettek hazánk megmaradására, nemzetünk létére, valamint az összeurópai kereszténységre, a kontinens évezredek alatt kialakult hagyományrendszerére és kultúrkörére”.
Nosza, hétfőn a szocialisták két képviselője, Sós Tamás és Kolber István nyújtott be hasonló tartalmú javaslatot, igaz, ők Egernek javasolnák odaítélni ezt a címet. Hozzátették: egyetértenek a fideszes képviselők javaslatával, hogy Szigetvár a leghősiesebb város címet megkapja, de javasolják, hogy az egykori „egri erősséget” megvédők emlékére ugyanilyen címet adományozzon az Országgyűlés. Tegnap pedig közleményben tudatták: az indítvánnyal görbe tükröt szerettek volna tartani a kormánypárti többség elé, szerintük ugyanis bölcsebb lenne visszavonni a javaslatokat, s a törvények helyett a történelmi emlékezetre bízni a hősiesség emlékeit.
Két „leghősiesebb város” egy országban nem lehet, ez márcsak nyelvtanilag sem lenne helyes. A „leg” az „leg”. Ráadásul Kőszeg, Drégelypalánk, Komárom lobbistái még nem is ébredtek, hátha kérnek majd mások is a leghősiesebbnek járó főhajtásból, s akkor újabb képviselői indítványok jönnek majd újabb nevekkel, komolyan vagy épp fricskából.
A szigetváriak, egriek és a többi érintett település lakói meg csak néznek tágra nyitott szemekkel, hogy mi is történik ott abban a nagy homokozóban, s nincsenek-e nekik ennél nagyobb gondjaik, mint címkéket akasztgatni városokra, miként annó, mikor hős városként (górad gerój) aposztrofáltak Volgográdtól Leningrádig, Moszkvától Kijevig számosat történelemórákon vagy hosszú és unalmas ünnepségeken.
Türelmünk – egyelőre – hősies.