Merünk-e változtatni? - kérdezte minduntalan Orbán
„Merünk-e változtatni ?” – Hajdúszoboszlón ezzel a kérdéssel szembesítette Orbán Viktor a Fidesz–KDNP-frakciószövetséget a Hotel Béke konferenciatermében, fáradhatatlanul: délelőtt, délután vagy akár éjjel két órakor.
Akármiről is vitáztak éppen, a miniszterelnök az euróválságtól és a „veszélyhelyzettől” függetlenül folyamatosan arra tért vissza, hogy azt kell eldönteni: olyan, húsz éve megkövesedett nagy rendszereket – az egészségügyet, az oktatást, az önkormányzatokat –, amelyeken a rendszerváltás óta senki sem volt képes változtatni, versenyképessé akarnak-e tenni, vagy sem. A kétharmados kormányoldal ad-e ehhez elvi támogatást.
A kiszivárgott hírek szerint a Fidesz elnökségi ülésén is nagy viták folytak. Az egyik résztvevő elmondása szerint Kövér László házelnök határozottan ellenzett számos változást, Pokorni Zoltán ellenben „nagyon korrekten viszonyult” a miniszterelnök államosítási terveihez, Kósa Lajos pedig nyilvánvalóan az önkormányzatokat képviselte, „de együttműködő volt”. Ugyanakkor sokaknak az volt a véleménye, látszott, hogy Lázár János frakcióvezető a miniszterelnökkel „folyamatosan koo perálva”, határozottan vezényelte le a három napot, és sikeresen közvetítette Orbán Viktor akaratát.
Valóban, teljesülni látszik Orbán már sokszor idézett „évtizedes álma”. Lázár János a háromnapos frakcióülés utáni sajtótájékoztatón közölte: a frakcióban „zöld lámpát” kapott az új oktatási, az egészségügyi és önkormányzati koncepció is. (Ugyanakkor mások másként értelmezték a történteket. Az egészségügyi reformról lásd alábbi írásunkat. – A szerk.) Ennek megfelelően a kormány két héten belül „törvényjavaslattal él”. „Elsöprően” támogatták a képviselők azt a javaslatot, hogy az állam átveszi, fenntartja és irányítja az iskolákat, gimnáziumokat, illetve szakközépiskolákat, és főszabályként csak az óvodák maradnak az önkormányzat fenntartásában. Jövőre a járó- és fekvőbeteg-ellátást is átveszi az állam.
Vagyis „pusztán” a technikai kérdések maradtak hátra. Annak végleges eldöntése például, hogy az állami iskolákat a kormányhivatalok alá rendelik-ee, vagy egy kormányzati szerv (a Réthelyi-tárca) felügyeletével működnek. Az általános alaphang az, hogy a közoktatást a özigazgatási struktúrához illesszék. Az egyik kormányközeli forrásunk szerint „a miniszterelnök vélhetően érzi a kockázatát ennek a megoldásnak. Talán ezért is nyitnak lehetőséget arra, hogy az önkormányzatok visszaszerződhessék az oktatási intézményeket”.
A miniszterelnök mindenesetre azzal távozhatott Hajdúszoboszlóról, hogy jóllehet „nagy munka volt”, a nehezén túl van. A parlamentben már csak az utólagos legitimációt kell megszereznie a köznevelési, a felsőoktatási, az egészségügyi és az önkormányzati sarkalatos törvényekhez – és a végszavazásokig valószínűleg számos módosítással, lobbiérdekkel kell szembesülnie neki magának, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak, Szócska Miklós egészségügyi miniszternek, de Pintér Sándor belügyminiszternek is. Nem mellesleg: ma Kötcsén, a polgári pikniken a jobboldali holdudvart kell meggyőznie a miértekről, és az arra adott válaszok helyességéről, Matolcsy György társaságában.
Kósa Lajos, Debrecen polgármestere azt nyilatkozta a kihelyezett frakcióülés előtt, hogy a polgármesterek mindig meg tudták nyomni a gombot: akkor is, ha saját érdekeik ellen szavaztak. Nyilván meg tudják majd nyomni a gombot akkor is, ha a polgármesterség és a parlamenti képviselőség közötti összeférhetetlenségről kell szavazni. Nos, ez volt az a kérdés, amely már nem került napirendre, holott a kihelyezett tanácskozás második napján közel hétórás vita folyt a Belügyminisztérium által készített és Tállai András nevéhez kötött, az önkormányzati rendszer teljes átalakítását célzó koncepcióról. Ami az eredményt illeti: nyilván Kósa Lajos eredményes lobbizásának az érdeme, hogy mégsem szűnik meg a megyei jogú városi státusz, és elnapolták a döntést a kritikus pontokról.
A maratoni vita során a legneuralgikusabb pont az alap- és középfokú iskolák államosítása volt. Információink szerint itt Pokorni Zoltán a miniszterelnököt erősítette, amikor „elfogadhatónakminősítette” a tervet. Azt is vitatták fideszes honatyák, hogy az 1000 fő alatti településeken ne legyen polgármester – a miniszterelnök emellett szállt síkra, de elnapolták a döntést.
A polgármesterek azzal is szembementek, hogy az önkormányzatok költségvetését a kormányhivatal ellenőrizhesse. (Kósa Lajos vezetésével erről ajánlást készít egy munkacsoport). Viszont munkatársunknak kormányzati források azt mondták: az államháztartási törvényt úgy tervezik módosítani, hogy az önkormányzatok költségvetésének elkészítését „egységesen és szigorúan szabályoznák”.
A belügyi koncepció szerint feladatfinanszírozásra kell számítaniuk az önkormányzatoknak, az állam csak az általa megjelölt feladatokra biztosít forrást. A helyhatóságok feladat- és hatásköre viszont radikálisan szűkül: marad az óvodák, bölcsődék működtetése, a szociális ellátás és a segélyezés. (A megyei, illetve járási kormányhivatalokhoz kerülnek a gyámügyek, az okmányirodák és a tűzoltóság, az építéshatóságról még nincs döntés.) Kötelező lesz a társulás, és az önkormányzatok csupán olyan feladatokat láthatnak el, „amelyeket csak helyben lehet megoldani”: a közvilágítást, a temetőfenntartást, a közutak felügyeletét, a parkolást, a településrendezést, a közfoglalkoztatás megszervezését. Az iparűzésiadó-bevételek az önkormányzatoknál maradnak.
