Félreértés ne essék: nem franciát, spanyolt vagy németet tanultak, hanem angolt. Euroangolt. Amely nyelvi megoldásaiban, kifejezéskészletében valamelyest eltér ugyan a „valódi” angoltól, viszont egész Európa, sőt a világ számára egyfajta eszperantóul szolgál.

Ez ellen lehet persze ágálni, büszke nemzetek sora iktatja például törvénybe az angol kifejezések használatának tilalmát. A tény ettől még tény marad: aki tud angolul, az olyan tudással felvértezve vág neki – akár ténylegesen, akár csak az interneten keresztül – a világnak, amely semmi mással nem helyettesíthető. Mindazok, akik az utóbbi években jártak Krakkóban, Pozsonyban, Prágában, Zágrábban vagy Kolozsváron, tapasztalhatták, hogy az angol immár a Monarchia németje; a fiatalok megfelelően beszélik, kocsmában, szállodában, múzeumban és az utcán prímán el lehet boldogulni vele.

Innen nézve tűnik igazán méretes ostobaságnak az az eszmefuttatás, amely az oktatási államtitkárságról szivárgott ki a minap.

Valaki Hoffmann Rózsa munkatársai közül azt gondolja, hogy „didaktikai okokból” szerencsés lenne háttérbe szorítani az angolt, és elsőként valamely újlatin nyelvet tanítani helyette, nehogy az a tévképzet keletkezzék a tanulókban, hogy „idegen nyelvet egyszerű tanulni”. Ami persze egyrészről óriási előrehaladás – hiszen fél éve még az szivárgott ki, hogy egyenesen a latint akarják ismét kötelezővé tenni –, másrészről hagymázos őrület.

Mégis, mi a didaktikai cél: hogy minden gyerek tudja, idegen nyelvet tanulni gyötrelem?! Hogy amíg kínlódik a declinatióval és a coniugatióval, majd bebiflázza a kötőmódot, addig menjen el a kedve az egésztől? Hogy véletlenül se legyen egy parányi sikerélménye, amely az angolul tanulót kétségkívül megérinti, amikor az első pár hónap után már képes egyszerűbb mondatokat összebarkácsolni? Nem kéne akkor már egyenesen az oroszt kötelezővé tenni? Elvégre az is olyan nyelv, amelynek „strukturált nyelvtani rendszere egyértelműen leírható”, magyarán ragoz, mint a karikacsapás, arról nem is szólva, hogy tanárból is lenne még elegendő.

Lehet persze, ha a pedagógus-szakszervezet elnökének van igaza, és ez a koncepció csak egy színes luftballon, amelyet azért engedett föl az oktatási államtitkárság, hogy elterelje a figyelmet a hiányokról: hogy bár ő maga látott neki nagy dérrel-dúrral a működő rendszer szétzilálásának, de még mindig nincs sehol a beígért közoktatási és felsőoktatási koncepció vagy épp a pedagóguséletpálya-modell. De az biztos, hogy ez az úgynevezett nyelvoktatási stratégia semmi jót nem ígér.

Sok bajunk lesz abból, ha az önmagáért való tudás állami segédlettel ismét győzedelmeskedik a hasznos ismeretek fölött.