Lendvai „szemenszedett hazugságnak” nevezte a lap rá vonatkozó állításait, beszervezésének és állítólagos együttműködésének – úgymond – feltárását az egykori kommunista titkosszolgálattal. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától kapott rá vonatkozó dokumentumokra hivatkozva fenntartja korábbi nyilatkozatainak és írásainak legfontosabb állítását: nem működött együtt a múlt rendszer titkosszolgálataival, hanem ő is azok közé tartozott, akiket rendszerellenes írásai és megnyilatkozásai miatt megfigyeltek, s akiket korlátoztak a beutazásban Magyarország és más akkori szocialista országok területére. Egy, ugyancsak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fellelhető irat épp azt igazolja, hogy bár megkísérelték, Lendvait nem sikerült beszervezni ügynöknek, ezért kérték aktája irattárba helyezését, vele szemben pedig beutazási tilalom elrendelését. Az üggyel kapcsolatban vasárnap Paul Lendvai az alábbi nyilatkozatot juttatta el szerkesztőségünkhöz:

A Magyar Nemzet idei augusztus 5-i számában „Michael Cole volt Lendvai titkosszolgálati fedőneve” címmel cikk jelent meg, s ezt számos más sajtóorgánum, valamint az MTI is átvette. Ennek a cikknek a szerzője nem kevesebbet állít, mint hogy fedőnév alatt, tartótiszttel kapcsolatban állva, együttműködtem a magyar kommunista rendszer titkosszolgálatával, nekik információkat szolgáltattam, és a magyarországi viszonyokról a nyugati olvasókat a rendszer szája íze szerint tájékoztattam.

Ez az állítás szemenszedett hazugság. Én a magyar és kelet-európai titkosszolgálatoknak kizárólag megfigyelt és beutazási lehetőségeiben korlátozott célszemélye voltam, amint azt a Határátlépés (Helikon Kiadó, 2002) című könyvemben részletesen dokumentálom. A beszervezés legendáját pedig öt évvel ezelőtt az Élet és Irodalom hasábjain részletesen cáfoltam (ÉS, 2006. január 13.). A Magyar Nemzet alaptalan rágalomhadjáratai kritikus újságírók és közszereplők ellen egyébként közismertek; a lapnak 2002 óta több mint 200 esetben kellett helyreigazítást közölnie, mert a bíróság 450 állításukról bizonyította be, hogy nem felelnek meg a valóságnak.

Engem 1957-es emigrációm kezdete óta különböző oldalakról hasonló rágalmak értek, amelyeket tárgyilagos és kritikus cikkeimnek és könyveimnek „köszönhettem”. Tavaly novemberben a Heti Válasz indított ellenem szenzációhajhász kampányt, veszélybe hozva németországi fellépéseimet. Az akkor rám zúdított mocskos vádakkal nyilvánvalóan Az eltékozolt ország (Noran–Libro, 2011) című, Magyarországról szóló könyvemért akartak bosszút állni. Úgy látszik azonban, hogy az eszmei előkészítőknek ez nem sikerült – a könyv hazai kiadása komoly sikert hozott.

A Magyar Nemzet publikációja, feltevésem szerint az előző esethez hasonlóan, a kormánykörök által sugalmazott reakció azóta írott magyar témájú cikkeimre. Ha ez így van, akkor támadóim ezúttal is elszámítják magukat. Nincs okom, hogy nyolcvankét évesen meghajoljak olyan nyomások előtt, amelyeknek pályám előző évtizedeiben sem engedtem. Osztrák újságíróként továbbra is szívemen viselem Magyarország távlati európai érdekeit, akkor is, ha azok nem esnek egybe az Orbán-kormány pillanatnyi érdekeivel.

Paul Lendvai

„...támadóim ezúttal is elszámítják magukat”