„A jogszabály megváltozik a következő időpontban: határozatlan” – ez az üzenet fogadja azokat, akik a parlament honlapján olvasgatnák alkotmányunkat.

Az Orbán-kormány megalakulása óta harmadszor írja át a kommunikációs alapjogokról szóló passzusokat. Rögtön kormányra kerülésük után sort kerítettek az első alkotmányos beavatkozásra: tavaly júliusban módosították a véleménynyilvánítás szabadságát, a kommunikációs jogokat tartalmazó paragrafust, majd decemberben kiegészítették egy új, a médiahatóságról szóló fejezettel. Ez a két módosítás és a „médiaalkotmány” adják a Fidesz médiacsomagjának alkotmányos alapját, „támaszát”, ezeket bontja ki részletesen az idén hatályba lépett új médiatörvény is.

A harmadik alkotmánymódosítást két hete nyújtották be fideszesek a parlamentnek. Ebből kimaradtak olyan rendelkezések, amelyek az előző két módosítással kerültek be, és amelyekre az egész médiacsomag támaszkodik. Erre a Médiajogi figyelő online lap hívta fel a figyelmet.

A ma hatályban lévő alaptörvényben még szerepel a véleménynyilvánítási és a szólás szabadságához való jog, és az is, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, valamint, hogy mindenkinek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz a közügyek tekintetében. Az alaptörvény – a júliusi módosítás óta – hivatkozik a közszolgálati médiára is, amit az Országgyűlés által választott tagokkal működő autonóm közigazgatási hatóság és független tulajdonosi testület felügyel.

Az új tervezetben már csak annyit olvashatunk a témáról, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához; elismeri és védi a sajtószabadságot; a sajtószabadságra vonatkozó részletes szabályokat pedig sarkalatos törvény (ez volna a „médiaalkotmány”) határozza meg. Vagyis nem szerepelnek benne sem a szólás szabadságára, sem a sajtó sokszínűségére vonatkozó rendelkezések, sem a tájékoztatáshoz való jog, sem a közmédia.

Hasonló sorsra jutott a médiahatóság is, amelyet decemberben betonoztak be az alaptörvénybe, mint „a Magyar Köztársaság elektronikus hírközlésipiac-felügyelő és -ellenőrző szervét”, amelynek elnöke –„akit a miniszterelnök nevez ki kilenc évre” rendeletet bocsáthat ki. Igaz, egy másik, általános rendelkezés az új tervezetben elméletileg rendezné a státusukat, amennyiben rendeletet „önálló szabályozó szerv vezetője” hozhat. Csakhogy a szabályozó szerv vezetőjét az államfő nevezi ki, nem pedig a miniszterelnök, ahogy Szalai Annamáriát.

Az ellentmondás az alkotmány készítőinek is feltünhetett: a részletes indoklásában még miniszterelnöki kinevezetteknek minősíti a rendeletalkotási joggal felruházott „önálló szervek” vezetőit – vélhetően menet közben írták át a szabályt, de az indoklást nem változtatták meg. Amennyiben mostani formájában fogadják el az alkotmányt, akkor Szalai Annamária nemhogy rendeletet nem hozhat, de a médiatörvény, ami erre még feljogosítja, alkotmányellenessé válik.

Megkérdeztük az új médiaszabályozást jól ismerő Polyák Gábor médiajogászt, mit szól az alapjogaink változékonyságához, és azt is, ha az Orbánkormány alkotmányos hevülete előtt sem volt külön nevesítve a szólásszabadság, akkor hiányozni fog-e bárkinek ez az alkotmányos rendelkezés.

– Az alkotmány szövegét nem szabad túlértékelni, az Alkotmánybíróság (AB) anélkül is kiválóan értette az alapjogokat, és beleértette azokat a követelményeket is a sajtószabadság fogalmi körébe, amelyek tavaly júliusban szövegszerűen is megjelentek az alaptörvényben – nyilatkozta Polyák Gábor. Az viszont nyilvánvalóvá vált, hogy átgondolatlan, kapkodó alkotmányozás folyik: nem tudjuk, mi miért változik a véleményszabadság területén, mit vár el a jogalkotó. Ez annyi bizonytalanságot mindenképpen visz a rendszerbe, hogy az AB, ha akarja, semmibe veheti saját korábbi gyakorlatát. Kérdés, tette hozzá, hogy ha a tavaly szükségtelenül beemelt, terjengős rendelkezéseket elhagyják, akkor miért tették bele egyáltalán? Ha meg olyan fontosak voltak, miért hagyják ki?

A szólás szabadságát is fölösleges volt külön említeni szerinte, hiszen ennél tágabb kategória a véleményszabadság. A média sokszínűségének alkotmányos rögzítése nélkül is valóban megvoltunk, mégis furcsa, hogy kihagyták, hiszen az EU alapjogi chartájának honosítására hivatkoztak az alkotmányozók tavaly nyáron, márpedig a charta tartalmazza a média sokszínűségét.

Arról, hogy a közmédia teljesen kimaradt az új alkotmányjavaslatból, a médiajogász úgy vélekedett: a tavaly módosított szöveg sem a lényegről szól. Nem garantálja a civil kontrollt, sem azt, hogy a közmédiára megfelelő forrásokat kell biztosítani. A korábbi – az első fideszes módosítás előtti – szövegben még alkotmányos kötelezettség volt a közszolgálati média működtetése, tehát nem lehetett felszámolni. Most viszont erről nincs mondandója az alkotmánynak...

A médiahatóság nevesítésével kapcsolatban Polyák Gábor helyes iránynak mondta a rugalmasabb, általánosabb megfogalmazást ahhoz képest, mint hogy egy konkrét intézményhez szabják az alkotmányt. Csakhogy itt ütközik a tervezett alkotmányszöveg és a hatályos médiatörvény, bár „nem tart semeddig megváltoztatni”. Ha az új alkotmány szövege nem változik tovább, akkor újra kell választani a médiahatóság elnökét és a Médiatanácsot is, miután a miniszterelnök által kinevezett médiahatóság-elnököt a parlament választotta meg a Médiatanács elnökévé – a tanács (kizárólag fideszes) tagjaival együtt.

Valamit tehát megint módosítani kell: vagy az alkotmányt, vagy a médiatörvényt – három hónap alatt harmadszor.

Szalai Annamária