Az átrendeződést – amely az intézet patinás, Stefánia úti székházának sorsára is hatással lehet – látszólag a „piac” logikája diktálja, valójában azonban inkább arról van szó, hogy a kormányon belül alaposan leértékelődött a MÁFI fölé korábban védőernyőt tartó környezet- és természetvédelmi részleg, és sem súlya, sem anyagi ereje nincsen rá, hogy az intézet önállóságát biztosítsa.

Amint arról annak idején elsőként beszámolt, tavaly augusztusban lemondott Kordos László, a MÁFI akkori vezetője – lépését az intézet beolvasztásával kapcsolatos tervekkel indokolta. Akkor kormányzati részről cáfolták, hogy az 1869-ben alapított földtani intézet felszámolása lenne a cél, most viszont az akkor vázolt forgatókönyv elemei látszanak megvalósulni. A MÁFI-nak új vezetője van az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) igazgatója, Fancsik Tamás személyében, konszolidációja során egyre inkább az ELGI-be integrálódik, a jelenlegi kormányzati elképzelések pedig arról szólnak, hogy az összevont intézet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalhoz kerül.

Ami a MÁFI székházát, Budapest egyik emblematikus szecessziós épületét érinti, ott értesüléseink szerint egyre gyakrabban fordulnak meg olyan ingatlanos szakemberek, akik szemmel láthatóan az építmény állagának felmérésével foglalkoznak. Mivel az ingatlant kezelő MÁFI alaposan eladósodott, aligha az épület felújítására készülnek, a cél sokkal inkább az értékesítés lehet.

A földtan az evolúció vesztese?

A magyar geológia alapintézménye a kezdetektől a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) volt – az 1869-ben született intézet a Kárpát-medence ásványkincsvagyonának felmérésével foglalkozott. Alapítása a maga korában világraszóló tett volt, hiszen a hasonló célú intézmények közül az elsők között jött létre, és ez volt a magyar állam első tudományos műhelye.

A MÁFI kistestvére, a múlt század eleje óta működő Eötvös Loránd Geofizikai Szolgálat a nevéből adódóan geofizikai (alap és alkalmazott) kutatásokat, illetve ehhez kapcsolódó műszerfejlesztést végzett, egészen a második világháborúig. A szocializmus évtizedeiben az ELGI is fokozatosan átállt az ásványkincskutatásra, így a rendszerváltás táján a két intézmény profiljai között már nagy volt az átfedés – miközben a kutatások iránti igény és ezzel párhuzamosan a finanszírozás folyamatosan csökkent.

A földtani intézményhálózat átalakításába 2004 óta minden kormány belevágott, eddig messzeható eredmény nélkül. Az átrendeződés látható nyertesének az ELGI számít, ez az intézmény láthatóan ügyesebben mozog a közigazgatás útvesztőjében. (Mellesleg olyan nagyságrendű –értékes és drágán fenntartható – ingatlanvagyona sincs, mint a MÁFI-nak. Az utóbbi magyar szecesszió stílusában épült remekbe szabott székháza mellesleg kifejezetten az intézet céljaira épült, a funkcióváltás műemlékvédelmi aggályokat is felvet.) Az ELGI a bányászat kiszolgálására, a koncesszióba adások előkészítésére nyergelt át – ezt a tevékenységet a bányászati hivatal a bányajáradékokból mindig képes finanszírozni. Egy-két éve úgy tűnt, hogy a MÁFI is perspektivikus profilt talált magának (a vízvédelem, az agrogeológia, a bányászat környezetvédelmi aspektusaival foglalkozó geokémia Európa-szerte prosperál), ám a környezetvédelmi minisztérium megszűnésével, az ágazat forrásainak zsugorodásával ez a terület gazda és pénz nélkül maradt.

Ugyanakkor – amennyiben a MÁFI tartósan az intézményi evolúció vesztesévé válik – a magyar környezetvédelem gyakorlatilag az utolsó tudományos háttérintézményét is elveszíti, ráadásul a földtani kutatások sorsa is veszélybe kerülhet. A helyzet paradox: feladat továbbra is lenne (több is, mint kutató és kapacitás), csak éppen a finanszírozás, illetve a világos kormányzati koncepció hiányzik. Az ebből adódó veszélyeket – különösen most, a vörösiszap-katasztrófa, illetve az annak kapcsán felmerült hasonló környezeti kockázatok árnyékában –aligha lehet túlbecsülni. Ha a tervezett, az intézet beolvasztását célzó változások megvalósulnak, az alapjaiban rendezi át a magyar földtani kutatások intézményrendszerét: az állam döntően kivonul a finanszírozásból, az első számú cél a bányászat kiszolgálása lesz, alapvetően piaci jellegű bevételekből.

A jövő bizonytalan, jelenleg azonban a MÁFI-nak még van saját költségvetése, és az intézet jogilag önállónak számít.

Úgy tudjuk, a sorsáról a végső döntés még nem született meg, olyan elképzelés azonban nincs az asztalon, amely a feladatait és a pénzügyeit is hosszú távra, megnyugtatóan rendezné.