Kamarát kaptak a karácsonyfa alá a kereszténydemokratáktól az egészségügyi dolgozók. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter még az ünnep előestéjén benyújtotta a parlamentnek azt a törvényt, amely viszszaállítja az orvosok, a gyógyszerészek és a szakdolgozók számára a kötelező köztestületi tagságot, de nem kapnának egyetértési jogot az egészségbiztosítási szerződéseket, sem egyéb, a jogalkotást érintő kérdésekben.

A törvényjavaslattal az egészségügyben működő szakmai kamarák számos új szerepet kapnának, de a 2006 előtti állapot mégsem rendeződne vissza. Megint lenne kötelező kamarai tagság, amelyhez tagdíjfizetés is társul. Az éves díj összegét a kamara határozza meg, de a törvény azt a havi garantált minimális illetmény bizonyos százalékában maximálja. Például a szakdolgozói kamarai tagoknak a havi garantált illetmény legfeljebb 18 százalékát, az orvosoknak és a gyógyszerészeknek a 30 százalékát, az utóbbiak közül a személyi jogosoknak, azaz a patikatulajdonosoknak a 60 százalékát kellene leróniuk.

Bővül a testületek véleményezési joga: minősíthetik például az orvosi vagy gyógyszerészi végzettséget előíró egészségügyi közigazgatási vagy egyéb intézményvezetői posztok jelöltjeinek kinevezését, felmentését. Jelezhetnék, mennyire tartják szakmailag is alkalmasnak, van-e etikai vétsége, büntetése az ilyen munkára pályázónak. A kötelező tagsággal visszaáll a régi rend az etikai szabályok újraalkotására és az etikai ítélkezésre. Eszerint a jövőben a testület a szakmai szabályok ellen vétők kamarai tagságát fél évre felfüggesztheti, ezalatt az érintett nem gyógyíthat, nem végezhet gyógyszerészi vagy egyéb egészségügyi szakfeladatot. Emellett a súlyos etikai vétséget elkövetőket a kamarák a minimálbér tízszeresére büntethetik, ez most a gyakorlatban körülbelül 800 ezer forintot jelenthet.

A parlament elé kerülő tervezetből hiányzik néhány olyan lényeges elem, amely a korábbi kamarai törvény része volt. Nem egyértelmű például, hogy visszakerül-e az orvosok nyilvántartása a kamarához. Néhány pontosító szabály szerepel a javaslatban, például, hogy a kamarai tagok regisztrációjának része az orvosi pecsétszám, az adószám. De nincs szó arról, hogy az orvosok vagy a szakdolgozók nyilvántartását ők vezethetnék. Viszont véleményezhetik, minősíthetik a szakmai továbbképző szervezeteket, valamint meghatározhatják a tanfolyamok kreditpontértékét. Továbbá az új kamarák egyetlen egészségpolitikai kérdésben sem kapnának egyetértési jogot. Viszont mondhatnak véleményt az egészségbiztosítással kötendő általános, illetve az egyedi szerződési feltételeket illetően, és tehetnek javaslatot az orvosi díjtételek minimális összegének meghatározására.

Lapunk úgy tudja, a jogszabályjavaslat előkészítése alatt a legnagyobb vitát a kötelező kamarai tagság és az egyetértési jog váltotta ki. Az érdemi jogosítványok nélküli kötelező kamarai tagság visszaállítása ellen az orvosok aláírásokat is gyűjtöttek az interneten, amit alig több mint kétszázan írtak alá. Az aláírók az érveiket tartalmazó levelet eljutatták Orbán Viktor miniszterelnöknek. Ebben azzal érveltek, ha a kötelező tagsághoz nem társulnak erős, az orvosok gazdasági érdekeit szolgáló jogosítványok, nincs értelme a politikai gesztusnak.

– A nyilvánosságra került kamarai törvénytervezet, politikai irányultságtól függetlenül, általános csalódást okozott – mondta lapunknak Szilvási István, a Semmelweis Egyetem professzora, aki a kötelező kamarai tagság megszüntetése előtt nyolc évig volt a köztestület alelnöke. Hozzátette: a parlamentnek most benyújtott jogszabályjavaslatból úgy tűnik: az új kamara elsősorban a betegek érdekeit védi, biztosítja a gyógyító „céh” jó hírnevét, garantálja a betegellátás etikai-szakmai színvonalát. Ez helyes, de az orvosok jelentős része saját érdekvédelmét is a köztestülettől remélte. A jelen helyzetben át kell értékelni az orvosi érdekvédelmet. A praktizáló orvosok sokfélék, ezért tagolt érdekvédelemre, önkéntes tagságon alapuló, erős szervezetek kiépítésére volna szükség. Hozzátette: minderre Nyugat-Európában már léteznek különféle modellek.

– Kétségtelen az is – mondja Szilvási István –, hogy az orvosi „céh” elismertségének biztosítéka a szakmai-etikai megfelelőség. De az is érthető, hogy az orvosok ebben a nagyon sanyarú helyzetben elsősorban nem a saját regulázásukat tartják a legfontosabbnak, hanem az egészségügy megmentését. Hogy ne menjenek el a fiatal orvosok, hogy ne elöregedett orvoskar lássa el a betegeket és legfőképp, hogy ne a paraszolvencia legyen a betegellátás fenntartója.

– A parlamentnek benyújtott törvényjavaslat alapján a nagy semmit kapják az orvosok – summázta véleményét Keszthelyi Gyula tardi háziorvos, aki szerint a tervezettel a kormány az orvosok érdekvédelme helyett sóhivatalszerű betegvédő szervezetet hoz létre. Hozzátette: a kötelező tagsággal nem lenne szabad borsos tagdíjfizetésre kötelezni az orvosokat, miközben cserébe az új köztestülettől nem kapnak semmit a karámba terelt gyógyítók.