A „hagymás” Makó volt a szülővárosa, amely ontotta a tehetségeket. Közülük Pulitzer Józsefet és Galamb Józsefet az egész világon ismerik. Erdei Ferenc 1910. december 24-én született hagymatermelő paraszti családban. Iskolai tanulmányai mellett folyamatosan végzett mezei munkát. Hetedikes gimnazista kora után minden nyáron vándorútra indult. 1928-ban a Duna–Tisza közét, 1929-ben a Dunántúlt járta be, 1930-ban eljutott Ausztriába. 1929-től a szegedi egyetem joghallgatója. Itt tagja lesz a Szegedi FiatalokMűvészeti Kollégiumának, ahol két barátot is szerez: Reitzer Bélát és Bibó Istvánt. Első szociográfiáját 1930-ban írta Királyhegyes címmel. Ösztönzője a József Attila és Fábián Dániel által közösen írt Ki a faluba! című röpirat volt. Ám Erdei egészen másként látta amagyar paraszt problémáját, mint a röpirat szerzői, akiknek ez volt a jelszavuk: „Tanuljatok népet a néptől !” Számára a paraszt nem a kulturális és nemzeti értékek őrzője. „Erről a falusi műveltségről az első megállapítás csak egy lehet: válságban van” – írja Erdei.

A régi paraszti közösség jegyei közül az elszigeteltséget és alávetettséget tartja a leglényegesebbnek. Nem a paraszti nyomorúság, a földbirtok-politika a válság legfontosabb kérdése, hanem az, hogy az egész paraszti életforma válságban van. Hogy ezt miként éli át személyesen, arról öt hónapos nyugat-európai útjáról Bibó Istvánnak küldött 1936-os levelében vall szívszorítóan: „Két napot voltam Genfben. Első nap üdülés volt. Rousseau, Kálvin, Mont Blanc, franciák, szép antik szobrok, egypár Rodin-, sok Niederhauser-szobor, néhány Velázquez, s művé finomult nők. S másnap ugyane szabadságok és szépségek nehezültek úgyan, hogy paraszterőm végképp elhagyott, s testem alig vonszoltam az állomásig...Mintha lerántottak volna egy leplet: paraszt vagy, s minden, ami szabadság és szárnyalás, tiltva előled. Te soha nem ismerheted a tudás és a tudni vágyásban való elmerülést, sem a terhektől szabadult beszéd és mozgás mámorát. Te csak szolgálhatsz és termelhetsz, mint összes őseid, s tenéked a születő termékre kell gondolnod, mikor ölelsz. Nem az gyötört, hogy tényleg nem felszabadultan élek, hanem az villant meg előttem, hogy ha megszakadnék, sem élhetnék terheim nélkül. Ezektől én nem szabadulhatok.”

Ez a levélrészlet kellőmagyarázattal szolgálhat arra, amit Bibó István állapít meg 1940-ben Erdeiaddigmegjelentszociográfiái – a Futóhomok, a Parasztok, a Magyar város, a Magyar falu –alapján a szerző és a társai közötti különbségről. „A többi falukutató mondanivalójából a közvélemény elsősorban azt jegyezte meg, ami az elburjánzott visszaélésekről, ezek kirívó példáiról, s a nyomor mélységeiről szólt. Erdeinél viszont – Kovács Imréhez hasonlóan – a végeredmény az, hogy parasztnak lenni most már nem lehet.” Míg a népi mozgalom olyan kiváló alakja, mint Illyés Gyula több munkájában, így az 1939-ben megjelent szociográfiában, a Lélek és kenyérben elveti a parasztság polgárosodásának perspektíváját, Erdei az ellenkező irányba halad: ő nem akar visszahátrálni a paraszti elzárkózásba.

A második világháborút követően alapjaiban változik meg a helyzet. Erdei a Magyar Front megbízásából 1944 októberében öccsével,Erdei Sándorral átment a frontvonalon, és előbb Makón, majd Szegeden kapcsolódott be az új Magyarország megteremtésének munkálataiba. December 22-én, a Nemzeti Parasztpárt képviseletében az ideiglenes kormány belügyminisztere lett, egyszersmind részt vett a földreform előkészítésében. 1945 novemberétől pártjának alelnöke, 1947 februárjától a koalíciós korszak megszűntéig főtitkára. Párttársával, Darvas Józseffel együtt híve a kommunistákkal való együttműködésnek. 1949 és 1953 között földművelésügyi miniszter. Igazságügy-miniszter 1953 júliusától, amikor elindult a korábbi idők törvénytelenségeinek felülvizsgálata. 1955-től ismét földművelésügyi miniszter.

Ekkor születik az az egész ország területét felölelő nyolc tájintézet, amelynek feladata a helyi körülmények figyelembevételével folyó mezőgazdasági kutatás volt. 1955-től miniszterelnök-helyettes. 1956. november negyedikét a Nagy Imre-kormány szovjet csapatok parancsnokságával tárgyaló delegációjának vezetőjeként élte meg. Le is tartóztatták, de Kádár János közbenjárására szabadon bocsátották. Ekkor és a konszolidáció időszakában – ahogyan erről saját maga vallott – átgondolta politikai pályafutását, s „úgy látta, hogy ezután az ismeretek folytonos kiegészítésével, ellenőrzésével és rendszerezésével szolgálhat legtöbbet a közösségnek ... Ahogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kezdetén belső kényszertől hajtva vállalta a politikai funkciót, úgymost hasonló indítékok késztették a tudományos munkára.”

1957-ben kezdődött életének harmadik korszaka. Igazgatója lett a majdani Agrárgazdasági Kutatóintézetnek, főtitkára a MagyarTudományosAkadémiának. Számos politikai és közéleti tisztséget is betöltött. Rendkívül széles kapcsolati körén keresztül azonban elsősorban a magyar mezőgazdaság felemelkedését kívánta szolgálni. Óriási szerepe volt abban, hogy a magyar parasztság életében páratlanul kedvező negyedszázad következett a szovjet típusú kolhozoktól merőben különböző termelőszövetkezetek megszervezése után. Érdemeit a legkülönbözőbb pozíciójú személyiségek méltatták. Borbándi Gyula, a Szabad Európa Rádió magyar adásának egyik vezető munkatársa, aki egyebek között a magyar népi mozgalomról írt kiváló könyvet, így vélekedett róla: „Erdei Ferenc esetében sok jelből ítélve az feltételezhető, hogy minden más politikai út lehetetlenségének a felismerése és az a meggyőződés vezethette, hogy szerepvállalásával az elkerülhetetlent enyhítheti.” Csoóri Sándor Sára Sándor Bábolna-filmjét méltatva írta 1985-ben. „Széchenyi, a nagy nemzetgazdász, pontosan tudta, hogy aki Magyarországon jobban akar gazdálkodni, annak mindenekelőtt politikai reformokat kell kierőszakolnia a társadalomban.

Ezt a törvényt a legjobb mai gazdasági vezetők is tudják, de mit tehetnek, ha épp a politikai reformok nem akarnak sehogy se megszületni? Aligha kereshetnek más megoldást, mint Burgert Róbert, aki – politikai reformok híján –egy-egy magas tisztségű politikust szerzett meg jó ügyei támogatójául. A filmben Erdei Ferenc és Fehér Lajos neve többször is elhangzik. Burgert gyakran az ő pajzsukat kapva maga elé kezdett olyan vállalkozásokba, amelyek hajmeresztőeknek látszottak.” Erdei emberi, politikai és tudományos megítélését illetően azonban a leginkább mérvadónak valószínűleg Bibó István véleményét tekinthetjük, amelyet Huszár Tibor rögzített 1977-ben: „Bármilyen politikai konstelláció számára mindig tudott nyújtani valamit. Ahová őt bevonták, az ügy valamit előrébb lendült.”