Se szociális kártya, se Szepessy Zsolt
– Sokak életét megnehezítettevolna, ha szociális kártyára utalják a segélyeket Monokon. Mehetne a sok szegény ember a plasztikkártyájával a drága falusi helyi boltba, mert a rendelet szerint máshol nem költhetné el a pénzt, miközben a villanyt, a vizet, a fűtésre szánt fát, a gyerek ruházkodását erről nem lehetett volna fizetni. Ha valakinek húsz-harmincezer forintot kellene beosztania havonta, megtudná, mi az igazi „való világ”, és nem csinálna hókuszpókuszt a csórók segélyéből – érveltek dühösen azok az asszonyok, akik Monok szélén várakoztak tegnap délelőtt, hogy a közeli káposztaföldekre kivigye őket egy kisteherautó. Négyszáz forintot kapnak egy órára napszámosként, de ezt is megbecsülik, mert más munka most nemigen akad a faluban. Van, aki négy gyereket nevel, de nem kap segélyt, mert az egy főre jutó jövedelmük 160 forinttal meghaladja az ehhez előírt minimumot.
Monokon tavaly ősszel döntött a Szepessy Zsolt polgármester vezette önkormányzati testület a szociális kártya szeptemberi bevezetéséről: erre utalták volna a segélyeket, s a rajta lévő összeget csak meghatározott termékekre, a helyben kijelölt boltokban költhették volna el a rászorulók. A segélyek átutalásának feltétele volt, hogy az érintettek rendben tartsák a portájukat és haszonnövényeket termesszenek. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, valamint több jogi szakértő is aggályosnak tartotta a monoki kártya bevezetését, arra hivatkozva: nem lehet senkit korlátozni abban, mire költse a neki törvényesen járó segélyt.
A korábban országos visszhangot kiváltó rendeletet a napokban visszavonta az őszszel újonnan felállt, Demeterné Bártfay Emese fideszes polgármester által vezetett testület. A település új vezetője az okokról nem kívánt személyesen nyilatkozni lapunknak, későbbre ígért egy közleményt, amelyet lapzártánkig nem kaptunk meg. Az egyik független önkormányzati képviselő – aki nem vállalta a nevét arra hivatkozva, hogy ebben az ügyben hivatalosan csak a polgármester nyilatkozhat – annyit mondott: a településen és azon kívül is sokak ellenérzését váltotta ki a monoki kártya bevezetéséről szóló helyi rendelet –az ombudsman is kifogásolta, a helyiek szintén tiltakoztak ellene. Így mind a hat önkormányzati testületi tag – négy független, egy Fidesz–KDNP-s és egy MSZP-s – egyetértett az új polgármesterrel abban, hogy semmisítsék meg a kártyarendeletet. A monokiak úgy tartják: a kártya bevezetése leginkább az azt kibocsátó cégnek „tejelt volna”.
A kártya bevezetéséről szóló rendeletet ugyan elfogadta az előző önkormányzati testület, de a gyakorlati használatára, bevezetésére az idei őszi önkormányzati választásokig nem került sor – csak mintapéldányok készültek belőle.
– A Monoktól néhány kilométerre fekvő Szerencsre szoktunk bejárni vásárolni, mert nem mindegy, hogy egy kiló cukrot százhatvan vagy kétszáztíz forintért veszünk meg, márpedig a monoki élelmiszerboltok jóval drágábbak, mint a városi nagyáruházak –mondták el a napszámosaszszonyok. A faluban a legtöbben gazdálkodnak, így krumplit, zöldséget nem kell venniük amúgy sem. – Néhány lumpen család valóban elitta meg elcigarettázta a segélyt, nekik talán hasznos lett volna ez a kártya, hogy legalább a gyerekeik elől ne vegyék el a falatot, de a többi becsületes embert kár lett volna így büntetni – tették hozzá.
Mint kiderült, nem jártak volna jól a boltosok sem. Az egyik magánvállalkozó megmutatta a kártyát kibocsátó társasággal kötött szerződést, amelyben az állt, hogy a budapesti székhelyű céget minden háromszáz forintnál magasabb összegű vásárlás végösszegéből 3,5 százalékos jutalék illeti meg, háromszáz forint alatti árumozgásnál pedig 55 forintra jogosultak.
– Ha valaki egy kiló kenyeret vesz kétszáz forintért, annak negyedét elviszi a jutalék. Arról már nem is beszélve, hogy a kártyaolvasó terminált havonta tízezer forintért adták volna bérbe, ám ha valaki úgy dönt, hogy megveszi a készüléket, százezer forintért megkapta volna, de az üzemeltetésért ez esetben is havi 6500 forintot kértek.
– Ez volt életem legroszszabb szerződése, csak azért írtam alá, nehogy elveszítsem a vevőimet, akiknek többsége segélyezett, az itt élők legalább nyolcvan százaléka munkanélküli – mondja az egyik helyi kereskedő.
Kerestük a volt polgármestert, Szepessy Zsoltot –aki egyébként a hivatalos választói névjegyzékben Szepesi Zsolt Lászlóként szerepel, ipszilon nélkül –, ám a mobiltelefonja ki volt kapcsolva. A helyiek szerint miután csaknem húszszázalékos szavazatkülönbséggel alulmaradt ellenfelével, a fideszes polgármesterjelölttel, Demeterné Bártfay Emesével szemben, visszaköltözött korábbi lakhelyére, Nyíregyházára. Az új képviselő-testület a szociáliskártya-rendelet mellett visszavonta azt a szándéknyilatkozatot is, amelynek alapján a kettős állampolgárságot kérő határon túli magyarok bejelentkezhettek volna Kossuth Lajos jelenleg múzeumként működő monoki szülőházába, hogy magyarországi tartózkodási hellyel is rendelkezzenek. Utólag kiderült: a hatályos törvények szerint magánszemély lakhelye nem lehet közintézményben.
