Azok után, hogy a hatalom a saját kádereit ültette a közszolgálati médiába, az ellenőrző testületekbe, kuratóriumba, hatóságba, hogy ők döntik el, ki kap frekvenciát, kit törölnek a nyilvántartásukból – egyetlen ujj maradt a távirányítón – Szalai Annamáriáé, a Médiamindenhatóság elnökéé. Hogy teljes legyen a képzavar, Szalai Annamáriától, mint Orbán Viktor kiterjesztett hüvelykujjától függ minden, s hogy ez így legyen, az fél éves kitartó munkájába került a hatalomnak. A médiacsomag, benne a hétfőn beadott új médiatörvénnyel, gyakorlatilag nemzeti főlájkolóvá emelte Szalait – aki álnéven nyilvánítja tetszését, „lájkolgat” a Facebookon. Kitilthat, büntethet, megszüntethet és felemelhet. Újságot, hírportált, tévét, rádiót. Műsorstruktúrát, reklámidőt, frekvenciadíjat.

Legutóbb a közmédiának mutattak lefelé tartott hüvelykujjat, amikor az MTV, MR, Duna TV, MTI élére nevezték ki a kádereit, hogy ők vezényeljék le a további központosítást, bocsánat, az „átszervezést”, amire hivatkozva páros lábbal rúghatnak ki bárkit. Hogy a piszkos munkát miért nem Orbán Viktor táskahordójára, vagy az unokahúgom plüssmacijára bízták, az rejtély, mindenesetre lehet találgatni, kit és főleg milyen tartalmakat preferálnak majd a Lánchíd Rádiótól, Hír TV-től érkezett vezetők. Kivétel Medveczky Balázs, bár ő már elég profin tisztogatott az MTV-nél (meg is kapta érte a jutalmat – őt speciel nem rúgták ki). A rádió még aránylag megúszhatja, bár ráfázhatnak a Petőfi átalakítására, de akinek nem fáj, hogy mondjuk Lánchídnak fogják hívni, hát hallgassa. A hírszerkesztőségeiket viszont így is, úgy is mindannyian bukják – az MTI-nél lesz a hírgyár, Belénessy Csaba főnöksége alatt. Szóval a hivatásos lájkolók, a távirányítók távirányítói már munkába álltak. Nem csak itt, a kereskedelmi médiában is beindult a felvásárlás.

És? Minek ezen annyit kattogni? Tegye már fel a kezét, aki néz még köztévét! De mi mást? A kertévékre sem tudok átkapcsolni, még ha a reklámjaikat néha megszakítják is műsorszerű blokkokkal. Újságot persze olvasok, amíg lehet. Úgyhogy biztos pontként maradt az internet, annak is csak az a része, közösségi tere, ahol nem lehet hüvelyket mutatni, ahová az ideológiai háború, a piti bosszúvágy, az einstand, szóval ez a forradalom még nem ért el. Magán menekülő út ebből a távirányító-csapdából. Tán csak nem tiltják le Szalai-karikatúrák miatt a Facebookot, vagy a Tilos Rádió honlapját. Csak ne kelljen végre törődni azzal, melyik csatornánkból, milyen színösszetételben ömlik a szenny.

Emlékszem, gyerekkoromban, a nyolcvanas években még az adásszünetet is megnéztem az MTV-n: a hangyák háborúját. Harminc évvel később ez már annyira nem poén, úgyhogy most veszek a tévémre terítőt, lefotózom és kiteszem Facebookra, talán a „Nem én vagyok Szalai Annamária” rajongói csoportnak. Így lesz teljes az én fotelforradalmam.

Amerikai Futball, Budapest, Rugby, Szalai Annamária,