Az egykori Hungalu részegységeinek privatizációs szerződése továbbra sem ismert, bár az LMP három hete nyílt levélben kérte az illetékes minisztert a kontratktus nyilvánossá tételére. Azok a tájékoztatók azonban, amelyek akkoriban a kormány számára készültek az ágazat privatizációjának lezárásáról, számos nyugtalanító (és a mostani balesettel is öszszefüggő) kérdést vetettek föl a vételárral, a környezeti károk rendezésével és a felelősséggel kapcsolatban. A szóban forgó jelentések közül az első 1998 januárjában készült a Hornkormánynak Csiha Judit szerkesztésében.

A kárelhárítás az államra maradt

A 15 oldalas összeállításból az derül ki, hogy a Hungalu Rt.-t összesen 5,8 milliárd forintért adták el. A privatizált társaságok két kivétellel átvállalták a múltban keletkezett környezeti terheket (ez a gyakorlatban a vörösiszaptározók, illetve a bauxit bányászata és feldolgozása során keletkezett tájsebek rekultivációját jelenti). A kivételek egyike éppen a Mal Zrt.-hez tartozó Ajkai Alumíniumipari Kft. volt, amely csak az eladás után, a termelés menetében keletkező környezeti károk kezelését vállalta. A Csiha-jelentés úgy fogalmaz: „Az Ajkai Alumíniumipari Kft. esetében az érintett VI–X. számú vörösiszap-tározók a társaság (vagyis a Hungalu. – A szerk.) tulajdonában maradnak, azok kárelhárítását maga a társaság végzi el a Hungalu Rt. által előre banki zárolt számlára helyezett és mindig csak az elvégzett feladatoknak megfelelő pénzeszközök biztosítása mellett.” Vagyis a kárelhárítás az államra maradt, és erre az egykori Hungalu-vagyonból a fedezetet is elkülönítették.

Mindennek ellenére a vevők meglehetősen olcsón, 10 millió forintért (igaz, milliárdos fejlesztéseket és a vörösiszap-probléma végleges megoldását vállalva) kapták meg a céget, ami elsősorban azért furcsa, mert a Hungalu egyik legértékesebb részét vették meg, összességében a legolcsóbban és a korábban felhalmozott „környezeti adósság” nélkül. Hogy miért, és milyen indokokkal történt mindez így, az a privatizációs szerződés ismerete nélkül nehezen fejthető meg. Tény ugyanakkor, hogy már az eladást intéző Horn-kormányban sem volt mindenki elégedett az eredménnyel. Bár az említett Csiha Judit-féle jelentés az ágazati privatizációt összességében sikertörténetnek nevezi, a tájékoztatóhoz megjegyzést fűző pénzügyi és környezetvédelmi miniszter szerint aggályos a környezeti rehabilitáció céljaira félretett pénz felhasználása, a rehabilitáció folyamata pedig ellenőrizhetetlen.

Hogy a szerződést miért nem hozták eddig nyilvánosságra, arra nézve csak találgatások vannak, a dilemmát felvető Jávor Benedek LMP-képviselő szerint talán azért, mert az eladást jóváhagyó határozatot annak idején Kocsis István, az ÁPV akkori vezérigazgató-helyettese írta alá, márpedig ő láthatóan védett személy a mindenkori kormányok számára.

Az iszapkatasztrófa óta eltelt időben folyamatosan kérdéses volt az iszaptározókkal kapcsolatos engedélyezési és ellenőrzési feladatokat végző hatóságok felelőssége. Egy lapunkhoz most eljuttatott dokumentum szerint a sajátos építményfajták (mint például a vörösiszap-tározók) esetén az egész építési, illetve gátmagasítási eljárás a területileg illetékes környezetvédelmi felügyelőséghez tartozik. A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tavaly engedélyezte, hogy a most balesetet szenvedett iszaptározó melletti kazetták gátjait megmagasítsák, és a tározótereket „túltöltsék”, ami egyes szakvélemények szerint akár a gátszakadás egyik oka is lehetett. Egy másik, idén októberi vizsgálati jelentés pedig azt bizonyítja, hogy a baleset után elrendelt sürgősségi felülvizsgálatok során a környezetvédelmi hatóságok végezték el az országban a vörösiszap-tározók műszaki biztonsági felmérését – minden bizonnyal azért, mert ez a feladat az ő hatáskörükbe tartozik.

Egy tegnapi hír szerint 240 millió forintot ad a Nemzeti ErőforrásMinisztérium a vörösiszap-katasztrófa sérültjeinek ellátásában részt vevő egészségügyi intézményeknek a H1N1 vírus okozta megbetegedések kezelésére szánt félmilliárdos tartalékalapból.

Évek óta süllyedt a vörösiszap-tározó fala

Az Európai Űrügynökség által készített műholdas felvételek elemzéséből kiderült, hogy az ajkai iszaptározó fala az elmúlt években jelentősen elmozdult. A mozgás sebessége és az elmozdulás kellően nagy volt ahhoz, hogy azt akár földi módszerekkel évekkel ezelőtt is detektálhassák. A geodéziai monitorozás felhívhatta volna a figyelmet a szerkezet szakadásának veszélyére. A vizsgálatot Grenerczy Gyula (Földmérési és Távérzékelési Intézet, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) és Urs Wegmüller (Gamma Remote Sensing, Svájc) végezték az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kepler-űrteleszkóp közreműködésével. A kutatómunkában komplex űrgeodéziai eljárást alkalmaztak: műholdak radarjelekkel pásztázzák a Földet, s a visszavert jeleket detektálják. A műholdas mérések segítségével egyes objektumok mozgása nagy pontossággal meghatározható.