Mesterházy Attila, az MSZP elnöke ünnepi beszédében „1956 dicsőséges napjaira, a forradalomra és a szabadságharcra, hőseinkre és az áldozatokra” emlékezve úgy fogalmazott: „Egy olyan nemzedék képviselőjeként állok ma itt, amely évtizedekkel a harcok után született, és felnőtté válásunk a rendszerváltás idejére esett. Mi előítéletek nélkül vállaljuk a forradalom és szabadságharc eszméinek üzenetét, a nemzet egységes akaratát, egy szabad, egy jobb, egy igazságosabb élet megteremtését.”

A pártelnök később azzal folytatta: „A legnagyobb hazugság, ha a népet a nép nevében fosztják meg önrendelkezésétől. A legnagyobb hazugság, amikor a hatalom túlterjeszkedik a néptől kapott felhatalmazás keretein, és tökéletesnek, felkentnek hiszi magát. Amikor egymaga határozza meg, mi szolgálja a közjót és mi nem, mi erkölcsös és mi nem, ki értékes és ki kevésbé az. Minden hatalom elveszíti legitimitását, ha akaratát anti demokratikus úton, az emberek szabadságának és szuverenitásának korlátozásán keresztül akarja érvényesíteni. Még egyszer hadd mondjam: minden hatalom elveszti legitimitását, ha akaratát antidemokratikus úton, az emberek szabadságának és szuverenitásának korlátozásán keresztül akarja érvényesíteni.”

Mécs Imre, egykori ’56-os elítélt a Nagy Imre-szobornál tartott ünnepi beszédében egyebek mellett azt idézte fel: „Ötvennégy évvel ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában körülbelül hatezer egyetemista és oktató jött össze. Vitatkoztunk az ország helyzetéről. Elhatároztuk, hogy az 1848-as tizenkét pont mintájára mi is pontokba szedjük a követeléseinket. Mindjárt az első pontnál teljesen egyértelműen az volt a követelésünk, hogy Nagy Imre vezetésével alakuljon új kormány. Egész egyszerűen csak Nagy Imre jutott az eszünkbe. Csak Nagy Imre volt arra alkalmas, hogy Magyarországot kivezesse abból a csődhelyzetből, amibe jutott.”