Legyen, bár a képzeletem túl szürke ahhoz, hogyan lehet egy tragikusan véres eseményt családi kikapcsolódássá stilizálni. De hagyjuk, majd kiforrja magát. Legalább ennyi engedtessék meg a hatalomnak, ha már az ország történészi érvek alapján képtelen feldolgozni 1956-ot. Ám, ha helyeseljük ezt a törekvést, akkor viszont ildomos lett volna eltekinteni az ünnepi szónoklatoktól.

A kormányfő – példát mutatva – a családi ünnepen az idén következetesen elkerülte a Nagy Imréhez kötődő helyszíneket. Persze, meglehet egy újabb tabudöntögetésnek lehetünk tanúi, amely csak félig sikerült, mert a Parlament előtti beszédében meg azt mondta: 1956 harca a „mi” győzelmünkkel, az 56-osok, a rendszerváltók, a szabad magyarok győzelmével ért véget 2010 áprilisában. Jövőre talán sikerül befejezni a döntögetést, és soha többé ki sem kell ejtenie a kommunista Nagy Imre nevét, akinek a hangjában több minden lehetett október 23-án estefelé, amikor a Parlament erkélyéről elvtársaknak szólította meg a tömeget, de hogy az orbáni gúny hiányzott belőle, az biztos.

Amúgy a miniszerelnök ezúttal csak korrepetált. Ismét rögzítette a matematikában a Bolyaiak óta bekövetkezett legnagyobb revolúciót, miszerint a kétmillió-hétszázezer szavazat az kétharmados forradalom. A hónap eleje óta azt is tudjuk, hogy aki nem megy el szavazni, az is támogató. S hogy e forradalommal a nemzet igent mondott arra, hogy az országban meg kell változnia mindennek, ami ember-, nemzet-, ész-, erkölcs- és életellenes. Új értékvilág lépett életbe. Vagy, amit a Fidesz elnöke annak gondol.

Még ez is rendben volna. Csak azt nem értjük, miért kellett ismételten rögzíteni, hogy az új Magyarország alapjainak lerakásához éppen egy éve van a kormánynak és táborának. Egy év van arra, hogy felvegyük a tempót, végigvigyük a döntő változásokat, és átalakítsuk az országot. Miért éppen egy év? Mi lesz egy év múlva? Türelmet kér? Száz nap helyett háromszázhatvanötöt? Mit fog bejelenteni a kormányfő, ha ez így vagy úgy eltelik? És mit jelent be, ha sikerül? Hogy lefektettük az új Magyarország alapjait? Elfelejtette volna, hogy pártja abszolút hatalmat birtokol? Hogy már nem a szoc-lib kormánynak diktál, hanem önmagának? Vagy az akciótervek után csak birizgálja a lakosság fáradó idegvégződéseit? Esetleg nem hajlandó elfogadni, hogy egyre többen már csak nyugalmat akarnak, azt, hogy a politika hagyja őket békén?

Valamiben a kormányfőnek viszont igaza van. Egy kilencvenéves küzdelem valóban lezárult. A szabadságharc a felkelők teljes győzelmével végződött. A harcot, a magyar életlehetőségek szabad alakításáért vívott harcot lezártuk. Az egyik nemzetközi üzletlánc katalógusában a porszívók, hűtők, fritőzök, kávéfőzők, telefonok, hifik és tévék között kiemelt ajánlatként megjelent a komplett klasszikus vörösréz-forrasztott lepárló szett. A hordozható házi pálinkafőző tíz- és harmincliteres cefretartállyal. Így kell megőrizni a nemzeti hagyomány vonásait a globalizmus torz arculatán! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!