– Új könyvét jött népszerűsíteni Magyarországra. Mi az a „tízparancs”?

– A könyv, amin most dolgozom, a Programozz, különben beprogramoznak, avagy tíz parancs a digitális kor számára címet viseli. Azért fogtam hozzá, mert úgy éreztem, nagyon szélsőséges vita folyik az internetről, próbálnám árnyalni a képet. Igyekszem elmagyarázni a könyvemben, hogy amikor a nyelvi kultúra megjelent, nemcsak hallani tanultunk meg, hanem beszélni is. Amikor megjelent az írásbeliség, megtanultunk nemcsak olvasni, hanem valamilyen szinten írni is. Most pedig, a számítógép korszakában, ugyanúgy meg kell tanulnunk nemcsak használni, hanem programozni is az eszközeinket, különben azok fognak minket átprogramozni. Leegyszerűsítve: vagy te írod a szoftvert, vagy magad válsz azzá. Azt állítom a könyvemben, hogy adva van egy kommunikációs technológia, ami potenciálisan olyan óriási jelentőséggel bír, mint a nyelv vagy az írásbeliség felfedezése. Csakhogy most nagyon lassúak vagyunk a technológiai fejlődéshez képest. A könyv címében utalok a bibliai tízparancsolatra, ami tulajdonképpen egy szóbeliségből írásbelivé vált társadalom új szabályrendszere, szerződése volt.

Egy új struktúra alapjait jelképezte, ami a szóbeliségre épülő társadalom torzulásai körül jött létre; leírt, számon kérhető erkölcsi normák, tilalmak rendszerét jelentette. Az írásbeliség elterjedését követő új korszaknak, a digitális társadalomnak is megvannak a maga torzulásai, ebben az értelemben próbálom aktualizálni a tízparancsolatot. Az egyik parancs az, hogy légy jelen, vagyis akikkel tudsz, legyél személyes kapcsolatban, ahelyett, hogy mondjuk a virtuális térben csevegnél a szomszédoddal. Egy másik ilyen parancs, hogy ne légy mindig online. Amikor Magyarországra érkeztem, kaptam egy egyszerű kis mobiltelefont, internetkapcsolat nélkül. Tudják, mekkora megkönnyebbülés volt? Egy telefon, ami nem kér tőlem állandóan mindenféléket, mint mondjuk a Blackberry, amin ömlenek az e-mailek. Már azt sem tudjuk, hogy most a gép vár tőlünk azonnali reakciót, vagy az ember, aki az üzenetet küldte! Az okostelefonok ese tében kialakult a kötelező reagálás refl exe, mivel az ötven e-mailből mindig lesz egy fontos, amelynek a küldőjével esetleg lefekhetsz, vagy akinek pénze van... Ez klasszikus kondicionálás. Egyszerű dolgokról beszélek tehát: nem muszáj mindig a neten lógni.

– Már két évtizede van a pályán, könyvei, elméletei többnyire erősen megosztóak voltak. Hogyan látja ma, mit ért el, milyen hatása volt eddigi küzdelmének?

– A nyílt forráskódú demokráciáról már azelőtt könyvet írtam, hogy bárki politikai kampánycélokra kezdte volna használni az internetet. 1991-ben leírtam a Cyberiában, hogy nagyjából hogyan alakulhat a digitális világ. A Media virus! című könyvemnek is nagy hatása volt, hiszen ez indította be a vírusmédiát. Sajnos nem volt akkora hatása az ellenkultúrában, a zöldmozgalmakban, mint a „rosszfi úk” világában. Valószínűleg jobban fogynak a könyveim a marketingesek, mint a civil aktivisták köreiben... A hatás tehát felemás, a vírusmédiát például a marketingesek félreértették. Mintha csak valami szóbeszédet, pletykát, szenzációt jelentene. Egy nagy amerikai hamburgerlánc készített egy egyperces vírusvideót Paris Hiltonnal, aki fürdőruhában kocsit mos, egyik kezében egy hamburgerrel. A tinifiúk persze továbbküldözgették, még talán el is élveztek rajta, de a hamburgereladás csökkent, és nem értették, miért. Elmagyaráztam nekik, hogy a vírus mémjei Paris Hiltoné voltak. Őt reklámozták, semmi köze nem volt a hamburgerhez. Maga a feltevés, hogy az emberek a hamburgerre asszociálnak majd Paris Hiltonról, nem érvényes az új médiában, ez még a hagyományos tömegmédia felfogását tükrözi. Ennek vége, az interneten nem kapcsolhatsz össze bármit bármivel. A net igenis lebontja a médiateret.

– Ha jól értjük, az egyik félelme az, hogy ez nem fog megtörténni, sőt a tömegmédia után az új médiát is saját érdekei mentén formálja át a rendszer, és az internet is csak egy manipulációs eszközzé válik.

– Igen, ha rosszul használják. Hajlamosak vagyunk a számítógép, az internet azon képességét használni, hogy képes másokat programozni. Mondhatjuk erre, hogy ilyen az emberi természet, de ez kifejezetten veszélyes olyan világban, ahol a számítógépek már képesek tanulni. Ha azt mondod a gépnek, tanulj az emberekről, hogy tőlünk vásároljanak, akkor még ha olyan vállalatról van is szó, amely egyébként jó dolgokat árul, mondjuk, diétás élelmiszert, a gép arról fogja meggyőzni az embereket, hogy kövérek. Ez így nincs rendjén. Már rendelkezésünkre áll az önsokszorosításra képes technológia. Ez az a korszak, amikor a programozás még inkább számítani fog. Nem állítom, hogy a digitális technológia rossz, hogy vigyázni kell vele. Amit rémisztőnek tartok, az az irány, ami felé haladunk. A technológiának az önkifejezésről, a részvételről, a megosztásról és az együttműködésről kellene szólnia, és kezdetben erről is szólt. Én nem látom, hogy most a megosztás, együttműködés felé haladnánk. Ha megnézzük a különbséget a nyolcvanas évekbeli DOS operációs rendszer és az Iphone, iPad között, azt látjuk, hogy a felhasználó egyre masszívabb tévészerű élményt kap. Az interaktivitás az iPad esetében azt jelenti, hogy filmek közül választhatsz. Feladtuk a billentyűzetet egy gyönyörű kis érintőképernyő kedvéért, amin gépelni ugyan nem lehet, viszont egy rakás csinos dolgot mutat, amit fogyaszthatunk...

– Az internetnek ön szerint a fennálló rendszer lebontását kellene szolgálnia? Az új médiáról mint a gazdaság „feltörésének”, meghackelésének legjobb fegyveréről ír.

– Igen, azt gondolom, a rendszer kihívható.Arról írtam többek között a Life Inc. (Élet Rt.) című könyvemben is, hogy rengeteg olyan operációs rendszerünk van még a számítógép előtti korszakokból, amelyeknek szintén az volt a feladatuk, hogy elválasszák az embereket az általuk létrehozott értékektől. A központi pénz bevezetésével vették rá az embereket, hogy tranzakcióikhoz pénzt kölcsönözzenek a központi kincstártól, majd azt kamatostul fi zessék vissza, ahelyett, hogy egymással kereskednének. A nagyvállalatok is úgy jöhettek létre, hogy megtiltották a saját vállalkozás létrehozását, így az emberek óriáscégekhez mentek dolgozni, ahelyett, hogy saját maguk hoznának létre értéket. Még ha meg is tehetjük, hogy saját vállalkozást indítsunk, akkor is csak a közös pénzből tehetjük. Az elmúlt ötszáz évben ez a rendszer nagyjából változatlan volt. A tömegmédia korszakában a kereskedő és a vásárló közvetlen kapcsolata helyett a vásárló egy dobozra ragasztott képpel vagy egy televíziós karakterrel kerül kapcsolatba, tovább folytatva az elszakítás önerősítő ciklusát. Erre jött az új média, újra összekapcsolta az embereket, ahogy előtte még sohasem. Persze most is egy kábel az, ami összeköt, de most legalább elkezdtük értékelni mások véleményét, ahelyett, hogy a cégek, kormányok álláspontját fogadnánk el. Ez már önmagában is komoly kihívást jelent a fennálló status quóra. – Elkezdhetünk vállalkozni például anélkül, hogy egy banktól kelljen kölcsönkérnünk, közvetlenül kereskedhetünk egymással. Végső soron megvan a lehetőségünk a nyílt forráskódú pénz bevezetésére is.

– Konkrétan mit javasolna egy „rendszerhackernek”?

– Készíthetsz például egy kereskedelmi weboldalt, ahol összehozhatod a szűkebb közösséged keresleti és kínálati oldalát. Vezess be egy mérőszámot, ami lehet akár egyórányi befektetett idő, mondjuk, egyórányi idő kétórányi pénzt ér. Egy barátom, aki a válság miatt nem tudott bankhitelhez jutni az étterme felújításához, bevezette például a komfort dollárt. Adott a vendégeinek egy hitelkártyát, amire mondjuk száz dollárt befizettek, és százhúsz dollár értékű ételt kaptak érte. A vendégek közvetlenül támogatták a vállalkozót és a befektetésük meg is térült húsz százalékkal, a vállalkozó pedig olcsóbban jutott készpénzhez, mintha hitelt vett volna fel, amiért étellel és munkával fizetett. Mindenki vállalkozhat, senki sem gazdagodik meg, de mindenki megkapja, amire szüksége van. A javaslatom összefoglalva: vedd kezedbe a pénzed!

„...vagy írod a szoftvert, vagy magad válsz azzá”