A tárgyaláson elhangzottak szerint a titkosszolgálatokat korábban irányító miniszter valótlan adatokra alapozva, politikai célzatú sajtókampányt folytatott a cég ellen, amelynek következtében a vállalkozás működése ellehetetlenült. Az alperes jogi képviselője szerint Szilvásy nem követett el jogsértést, mert csak egy folyamatban lévő és közérdeklődésre számot tartó büntetőeljárásról adott tájékoztatást. Az ügyről nem is a titokminisztertől szerzett tudomást a közvélemény – érvelt az ügyvéd.

Az UD vezetőit, Horváth Józsefet és Tóth Jánost képviselő Bakondy György viszont azt hangsúlyozta: a volt miniszter nem volt semmilyen nyomozó hatóság tagja, ezért még lezáratlan büntetőügyben bizonyosan nem nyilatkozhatott volna. Az ügyvéd kifogásolta azt is, hogy Szilvásy vélhetően hamisított hangfelvételeket adott át a nemzetbiztonsági bizottságnak, ami egy folyamatban levő ügyben megengedhetetlen. Bakondy kezdeményezte, hogy szerezzék be az ügyben keletkezett, a felvételek manipulálását igazoló szakvéleményeket, a más bíróságoknál tett tanúvallomásokat, illetve egyéb iratokat, amelyek azt bizonyíthatják, hogy a felperesek jó hírnevének sérelmét okozó lejáratási kampány kitervelője és szervezője Szilvásy volt.

A cégnél az NBH főigazgatójának feljelentése alapján 2008 szeptemberében tartottak házkutatást. Néhány napon belül a titkos nyomozás során keletkezett több – személyes adatok törvénysértő megszerzésére, illetve az MDF elnöke elleni politikai akcióra utaló – hangfelvétel is nyilvánosságra került. Akkor államtitoksértés, magántitok jogosulatlan megszerzése, számítógépes rendszer feltörése és lőfegyverrel visszaélés miatt rendeltek el nyomozást. Az eljárásokat utóbb bűncselekmény hiányában szüntették meg.