Nincs alkukényszer
Mráz: Szóról szóra
A program legfontosabb üzenete, hogy nem különbözik a Fidesz–KDNP választási programjától. A márciusban bemutatott Nemzeti ügyek politikája című dokumentum ugyanis szóról szóra szerepel a kormányprogramban. Sőt a többi, „új” részletnek is fejlődéstörténete van, a korábban megismert tézisek vagy nyilatkozatok összefoglalásából áll. Ennek egyik oka, hogy nincs alkukényszer a kormányalakításkor, nem jött létre klasszikus kormánykoalíció. A Fidesz és a KDNP szövetsége közös programmal és közös listán került be a parlamentbe – nyilatkozta a kormányprogramról Mráz Ágoston Sámuel.
A Nézőpont Intézet kutatási igazgatója szerint ennél is fontosabb azonban a választói felhatalmazás megőrzésének igyekezete. Noha a program átvétele néhol árt a szöveg egységességének – a XXI. század római és arab számmal is szerepel benne, az alany pedig a leendő kormányfő, a magyar állam vagy a Fidesz–KDNP között váltakozik –, célja világos: a kormányprogram nemcsak tartalmilag, de szimbolikusan is a Gyurcsány-korszak antitézise. Míg a volt kormányfő-pártelnök választási győzelme után politikai fordulatot jelentett be az őszödi beszédben, addig az új kabinet a választás előtt tett ígéretek és megfogalmazott célkitűzések folytonosságát akarja hangsúlyozni. Jól láthatóan tanul mások hibáiból: meg akarja őrizni legitimitását az esetleges nehéz döntésekhez, szemben a Gyurcsány-kormánnyal, amely – Orbán korábbi megfogalmazása szerint – megalakulása után „legális, de illegitim” testületté vált. A legitimitás őrzésének szándéka és az értékválasztás is tükröződik az Abraham Lincoln gettysburgi beszédéből vett híres idézetben, amely szerint az állam „a népé, a nép által és a népért van”.
– Természetesen az elmúlt nyolc évvel szembeállított tartalmi különbségek is fontosak – legyen szó az egészségbiztosítás jövőjéről vagy a hazai vállalkozások támogatásáról. E konkrét eltéréseket foglalja egységbe a világkép és a társadalomfilozófia különbsége. Az elmúlt évek sokszor hangoztatott társadalmi „kultúraváltási” kísérletével szemben az új kormányprogram a kormányzás megváltoztatását tűzi célul – konstatálja Mráz Ágoston Sámuel. – A benyújtott kormányprogram nem „határidőnapló”, a javasolt intézkedések esedékességét nem köti dátumhoz. Tény, hogy az elmúlt ciklusok kormányprogramjai ennél részletesebb tervvel indultak, de a papírra vetett „konkrétumok” nem valósultak meg sem tartalmi, sem időzítési szempontból. Az Orbán-kormány által választott általánosabb forma így elkerüli a hitelességi deficitet: ha nem teljesülne, jelképezi, hogy a felhatalmazás a teljes parlamenti ciklusra szól, „belső szakaszhatárok” nélkül. Ugyanakkor a kormányzáshoz a kabinetnek majd szüksége lesz egy-egy terület pontosabb cselekvési tervére. Ezeket vélhetően a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kell majd megalkotnia, amelynek eredményét nem hivatott a kormány előre eldönteni. Újdonságnak tűnik, hogy a kormányprogram kerüli a hatalommal való visszaélés látszatát is –mondta a politikai elemző. – Ezért hangsúlyozza Orbán Viktor már az előszava negyedik bekezdésében, hogy a nemzeti egységnek természetes része az ellenzék, „mégpedig eltérő vélemények, szempontok megfogalmazójaként”. Ennek kiemelése azért is fontos, mert a három ellenzéki párt egyik közkedvelt támadási eszköze az „egypártrendszer” rémképének felfestése. Ugyanakkor az ellenzék tisztelete nem jelenti – a választói felhatalmazás alapján nem is jelentheti – az ellenzékkel való együttműködés kényszerét. A kormányprogram világossá teszi, hogy az új Ház egyben „alkotmányozó nemzetgyűlés”, az új alkotmány megalkotásában azonban az ellenzéknek nem lesz vétóhatalma – nyilatkozta a Nézőpont Intézet kutatási igazgatója.
Vasali: Fideszes látlelet a valóságról
A Fidesz már a győzelme előtt évekkel megteremtett magának egy egyedi, újszerűnek nem mondható nyelvi és fogalmi közeget. E dokumentum is ezzel a politikai akcentussal készült, amelyből elsősorban azt tudhatjuk meg, mire alapozódik az új társadalmi szerződés. Ez a fogalomhasználat a „tudatlanság fátyla” alá helyezte a polgárokat, hiszen a választások előtt nem ismerhettük meg, hogy a Fidesz konkrétan mit akar – értékelte a kormányprogramot Vasali Zoltán. A Progresszív Intézet vezető elemzője szerint a kormány azt feltételezi rólunk, hogy mi mindannyian ugyanúgy látjuk a helyzetet, ezért a felhatalmazás tartalma sem lehet igazán kérdéses. Ezért a program leginkább egy újabb fideszes látlelet a mai magyar valóságról. A konzervatív politikai logika szerint tehát sokkal konkrétabban azért nem kell írni célokról a mandátum kezdetén, mert a szövegben is ködös Nemzeti Egyeztetés Rendszerén keresztül majd úgyis lehet még rajta csiszolni. Egy posztmodern forradalomhoz bizony nehéz kormányprogramot írni, de a Fidesz a most benyújtott tervezetet többnek is szánta, ezért lett belőle új társadalmi szerződés. A kormányprogram egy ilyen műfaj is lehet, de reménykedhetünk talán abban, hogy a hiteles szerep lassan visszaszáll bizonyos hivatalokra és kutatóintézetekre.
Vasali szerint a célok közt minden megjelenik, ami szem-szájnak ingere, egy olyan étlapot láthat a választó, amiből nehéz szemezgetni, mert a bőség zavara szinte nem engedi. A szövegből ugyanis talán a prioritások hiányoznak a legjobban, markáns fejezetei ellenére mintha mindenben azonnali változást ígérne. A program azt is mutatja, hogy a Fidesz érzi: nemcsak a felhatalmazása erős, de a választók türelmetlensége is az, igaz, a kormánypártok még nem tanulták meg tompítani ezeket az elvárásokat. Ezt a célt szolgálhatja viszont az elszámoltatás erős szimbóluma, ami a programban most még fontosabb, mint korábban bármikor. Hatalomtechnikailag ez nem értelmezhető másként, mint burkolt időkérésként: „Amíg értelmezzük a múltat (oligarchák, Trianon stb.), kérem, ne zavarjanak, amúgy meg majd konzultálok róla a nemzettel!”
A Fidesz víziót akart alkotni. Aki a program műfaját nem tartja pusztán csak kommunikációs fogásnak, az ebből a szövegből ismerheti meg a következő négy év küzdelmes magyarreceptjét, amire Európa legtámogatottabb kormányfője tesz majd esküt. A szöveg fejlődést és álmaink teljesülését ígéri erkölcsi megújulás útján, de ki tudja, milyen áron és milyen eszközökkel – konstatálja az elemző. Vasali úgy látja: a program olyan felhatalmazást akar adni az új kormánynak, amit az bármilyen helyzetben, bárhogy értelmezhet. Ilyen alapon fog tárgyalni a bankokkal, a közszolgáltatókkal, a multikkal és a kereskedelmi láncokkal. A piac jelenlegi szereplőinek még van pár hetük, hogy eldöntsék: meghajolnak a nemzet egysége előtt, esetleg bekéredzkednek a nemzeti egyeztetés rendszerének zegzugos folyosóiba. A nemzetközi intézmények, partnerek és szövetségesek pedig jobb, ha „összekapják magukat”, ha rajtunk múlik, más világ jön Európában is.
– A nemzeti egyeztetés átlátható rendszere miatt se nyugodhatunk meg. A szövegben szinte csak olyan szervezetekről olvashatunk, amelyek eddig is nagyon várták az új kormány megalakulását. Kritikusabb civilek nem szerepelnek a programban –mondja a Progresszív Intézet munkatársa. – A kormánypárt láthatóan „közvetlen demokratikus” eszközökkel akarja megújítani intézményeink tekintélyét, de kérdéses, hogy az új rendszer működése valóban ezt eredményezi-e majd. Hatalomtechnikailag biztos, hogy „hatékony” lesz. A szöveg első soraiban azt ígéri, hogy a nemzeti kormányzásba bárki beleszólhat, természetesen elsősorban a Fidesz ízlése szerint, az ózdi munkanélkülitől a tekintélyes befektetőkig szinte bárki. Amennyiben ez a program jól írja le a mai magyar valóságot, akkor minden jó szándékú ember sok sikert kívánhat a célok megvalósításhoz. Viszont ha képzavarra alapoz, megint azért imádkozhatunk, hogy valahogy megússzuk –konstatálja Vasali Zoltán.
