Kórház meg nem szűnhet, de átalakulhat
Bár számos műhely gyártott a leendő Orbán-kormány számára javaslatokat az egészségügy rendbetételére, a mai napig nincs kész kormányzati program az ágazat bajainak orvoslására. Mindez, ha úgy tetszik, nem véletlen – a területért felelős majdani államtitkár, Szócska Miklós más vezetési és kommunikációs stílust akar képviselni, mint elődei, amelynek lényege, hogy nála csak az válhat programponttá, amely mögé szakmai támogatást, széles körű konszenzust tud állítani. E „közös nevező” keresgélése pedig szintén nem a szokványos módon zajlik. Szócska ugyanis közvetlenül az orvosszakmai szervezetekkel és szakmai műhelyekkel tárgyal arról, mit tartanának helyesnek, mi az, ami mellé föl tudnak sorakozni az orvosok, a szakdolgozók.
A helyzet kényes, hiszen a választási program az állami egészségügy megteremtését preferálta – a piacosított egészségügyben azonban még a kétharmados többség birtokában sem egyszerű az államosítás. A leendő államtitkár ezt is csak lassan, apró lépésekkel valósítaná meg. Párton belül már csaknem biztosra veszik, hogy körülbelül 100 milliárdot költhet a költségvetési hiány terhére az ágazat konszolidációjára. Ám ezúttal biztosan elmarad a feltétel nélküli adósságrendezés. Szócska ellenez minden erőltetett államosítást, tervei szerint az „új nemzeti egészségügyi szolgálat” működését előbb egy vagy több önként jelentkező megyén próbálnák ki, ahol viszont az ellátás valamennyi szintjén új, modern formákat és ösztönzőrendszert vezetnének be.
A tervek szerint az intézménytulajdonosokkal a kórházakat köztulajdonú közkereseti társasággá alakíttatnák át. E szervezeti forma részben lehetővé tenné a menedzsment számára az önállóbb döntéseket, a tulajdonostól függetlenebb, üzemszerű működtetést. Más eszközökkel is oldanák a közalkalmazotti foglalkoztatással járó feszültségeket. Lapunk úgy tudja: az új integrált ellátórendszer működtetésével kapcsolatban az is felvetődött, hogy az ellátást finanszírozó állami biztosító alkalmazná az intézmények helyett az orvosokat, mint ahogyan az is, hogy a szolgáltatók kapnának többletjogosítványokat.
Az intézmények átalakítása után kerülhetne sor a konszolidációra, a célra szánt pénzből várhatóan csak azok kaphatnak, akik bizonyíthatóan képesek a hatékony gyógyításra, és ennek érdekében hajlandók a szükséges strukturális átalakításokra. A tartozás kiegyenlítésének további feltétele az állami tulajdonjog biztosítása az adott intézmény felett. Ez már része a nemzeti egészségügyi rendszer építésének, amelyben a meglévő állami intézmények mellé az önkormányzatoktól átvennék a csődben lévő és a tulajdonos számára finanszírozhatatlan kórházakat. De csak akkor, ha azokat önként adják.
Szócska Miklós az ősszel egy szakmai konferencián azt állította: a közfinanszírozott egészségügyi rendszer fenntarthatatlan. S miközben ezt mindenki tudja, mégsem lehet olyan kórházi vezetővel találkozni, aki ne erejét megfeszítve próbálná bármi áron működtetni a lassú haldoklásra ítélt intézményét. Azt gondolják, hogy ha mindenki mást el is érhet a csőd, velük ez nem történhet meg. A helyzeten Szócska szerint csak úgy, mint a lefagyott számítógépek esetében, a rendszer újraindításával lehet változtatni. Ő pedig most éppen erre készül egyebek mellett az új állami modell próbájával, amelyben változna az ellátás filozófiája: így az erősen kórházcentrikus szisztémában egyfajta ösztönzőrendszerrel mérsékelnék a költségeket. Megszüntetnék az adott területen a párhuzamos ellátásokat. A cél: kórház meg nem szűnhet, de átalakulhat. Az új rendszerben a megyenagyságú terület szolgáltatóinak maguknak kellene megállapodniuk arról, hogy ki és milyen szolgáltatást tart meg, mi az, amit felkínál a szomszédos intézménynek.
