– Aláírnák most is a Bolognai Nyilatkozatot?

Hiller István: – Egyértelműen igen, tíz év tapasztalat után is helyeslem, hogy 1999-ben az akkori magyar kormány csatlakozott az Egységes Európai Felsőoktatási Térséghez. A bolognai oktatási rendszer a magyar diákok és a magyar felsőoktatás számára előnyt nyújt. Egy új rendszer bevezetésekor persze először a hátrányok jelentkeznek. Az elmúlt tíz évben 25 ezer magyar diák tanult külföldi egyetemeken, és 10 ezer külföldi diákot fogadtunk. Ez a korábbiakhoz képest sok, de a „Bologna” kínálta lehetőségekhez képest kevés. A Bologna-országok tíz éven belül 20 százalékra növelnék a mobilitási rátát, én a jelenlegi két százalékos magyarországi arány megötszörözését tartom reálisnak.

Beatrix Karl: – A bolognai rendszer több lehetőséget kínál a hallgatóknak azzal, hogy a tanulmányokat összehasonlíthatóvá teszi, így a mobilitást erősíti. Az oktatás és a kutatás már kilépett a nemzeti keretek közül: nemzetközivé vált, mint ahogy a gazdaság is. A hallgatóknak egy nemzetközi versenyben, egy nemzetközi munkaerőpiacon kell helytállniuk.

– Egy tanulmány szerint az egyetemek többsége kételkedik abban, hogy az alapképzés a munkaerőpiac elvárásainak megfelelő tudással vértezné föl a hallgatókat. A hallgatók úgy látják, az alapdiplomával nem tudnak elhelyezkedni, az osztrák diákok most is tüntetnek Bologna ellen.

„A hallgatóknak nemzetközi versenyben kell helytállniuk”

B. K.: – Az osztrák egyetemek egy részén nem megfelelően alakították át a képzéseket, sok helyen nyolc szemeszter anyagát préselték hat szemeszterbe. Ez valóban probléma, de a tanrend kialakítása az egyetemi autonómia része. Az én felelősségem, hogy biztosítsam a képzések minőségét, ezért ezen a téren egy világos szempontrendszert fogunk kidolgozni.

H. I.: – A hazai munkaerőpiac igényeit a felsőoktatás most jobban kielégíti, mint tíz éve.

– A munkaadók viszont szívesebben alkalmaznának hagyományos frissdiplomásokat, mint bolognai alapdiplomásokat.

H. I.: – A munkaerőpiacnak alig két év tapasztalata van az alapdiplomásokról, hiszen még csak egy-két évfolyam végzett a bolognai szakokon. Diplomával könnyebb elhelyezkedni, mint diploma nélkül.

– Bologna egyik fő célkitűzése a mobilitás erősítése. Ausztriában viszont a hallgatói tüntetések egyik fő oka, hogy – a rengeteg német hallgató miatt – óriási a túlzsúfoltság. Orvosképzésben ezért Ausztria bevezette a külföldiek létszámkorlátozását.

B. K.: – A hallgatói mobilitás nagyon fontos, és örülünk, ha sok külföldi érkezik hozzánk, mert jónak találják az osztrák felsőoktatást.

– Az osztrák hallgatók viszont nem örülnek.

B. K.: – Németországban sok szakterületen „numerus clausus” van, azaz csak meghatározott számú hallgatót képeznek. Azok a német hallgatók tehát, akik otthon nem kapnak helyet, Ausztriába jönnek tanulni: nyelvi akadály nincs. Emiatt az egyetemi előadók túlzsúfoltak, s ez a minőség rovására mehet. Orvosképzésben – ahol Németországban szintén létszámkorlátozás van – ez komoly probléma, hiszen nekünk biztosítanunk kell a hazai orvosutánpótlást, a német fiatalok viszont hazamennek.

– Ausztriában nincs felvételi vizsga és a tandíjat is eltörölték, így gyakorlatilag bárki tanulhat, aki beszéli a nyelvet. Szakértők szerint a tandíj megoldást jelenthetne a problémára.

B. K.: – Néhány területen azért vannak bemeneti szabályok. Orvosképzésben és a pszichológia szakon létszámkorlátozás van, a művészeti képzésekben többlépcsős felvételi eljárás van, szóbeli vizsgákkal. A szakfőiskolák nagy részén is van felvételi szűrő, de kétségtelen, hogy több területen van szükség ilyen bemeneti szabályozásra. A hallgatók 60 százaléka a szakok tíz százalékára jár: ezzel valamit kezdeni kell. A tandíj bevezetésére szükség volna, ám most nincs meg hozzá a parlamenti többség.

– Milyen célkitűzései vannak most a Bologna-országoknak?

H. I.: – Egy jelentős demográfi

ai hullámvölgy vár a magyar felsőoktatásra, így a következő évek egyik legfontosabb feladata, hogy az infrastruktúrát feltöltsük hallgatókkal. Ebben a „Bologna-mobilitás” sokat segíthet. Norvégia nemrég úgy döntött, hogy az orvosképzését otthon jelentősen csökkenti, és külföldön képezteti ki orvosai egy részét. Magyarországra a norvég állam több mint 700 orvostanhallgatót „fizetett be”, mert nálunk olcsóbban és színvonalasabban kapják meg a képzést. Ezt a modellt több területen is be lehetne vezetni. A képzések összehasonlíthatóak, így egész Európában elfogadják a magyar diplomát.

B. K.: – Világossá kell tenni, mit jelent „Bologna”, milyen értékei vannak az egységes Európai Felsőoktatási Térségnek. Jobban kell kommunikálni „Bolognát”, Ausztriában ugyanis hajlamosak az emberek mindenért, ami rosszul működik a felsőoktatásban, Bolognát felelőssé tenni. Nemzeti szinten pedig nagyon fontos, hogy a tanrendeket jobbá tegyük.

– Ezt Magyarországon is sokan szeretnék: egyre többen javasolják bizonyos területeken, pél dául a tanárképzésben, a hagyományos, osztatlan képzés visszaállítását.

H. I.: – Ez nem szükséges. Nagyon kevés tapasztalat van még az új rendszerről. Tavaly ugyan kevesebben jelentkeztek tanári mesterképzésekre, de az előzetes adatok alapján már látszik, hogy az idén ez másképp lesz. Tapasztalat híján minden változtatás csak a rendszer fölösleges rángatása lenne. Meg kell várni, amíg az elő mesterszakos évfolyam végez. Az elkövetkező négy évben nem nyúlnék a rendszerhez.