Összekevert emlékezet - mártírok és bűnösök egy földben
A Nemzeti Panteon körüli vita a Népszabadságban megjelent Felmagasztosult keretlegények , illetve Tömeggyilkos vértanúk című cikkek nyomán robbant ki – így derült ki ugyanis, hogy a Nemzeti Sírkertben látható nemzeti címeres márványtáblákon – „A hazáért haltak vértanúhalált” felirat alatt – szép számban szerepelnek nyilas tömeggyilkosok, bori keretlegények nevei is.
A cikkek megjelenése után Boross Péter – akinek a belügyminisztersége idején avatták fel az emlékhelyet –, a Szabadságharcos Közalapítvány elnöke történészbizottságot hívott életre, hogy megállapítsák, kiknek a neve került méltatlanul a márványtáblákra. Borossék két éve azt ígérték, hogy leveszik a nem odavaló neveket, egyúttal azt is megelőlegezve, hogy a vizsgálat a történészeknek sem egyszerű, hiszen 1945 után „gazembert és ártatlant is kivégeztek”. A bizottság intézkedett, hogy kicseréljék a névtáblákat.
Csakhogy a nemzeti szalagos kopjafák továbbra is ott állnak a háborús bűnösök sírja fölött, ahogy a jogtalanul felhúzott székelykapu is – derült ki a Nagy Imre Társaság szerda esti, a budapesti Kossuth Klubban tartott kerekasztal-beszélgetésén.
Donáth Ferenc, a parcella „megtisztításának” egyik élharcosa szerint Nagy Imre, Losonczy Géza, Gimes Miklós, Maléter Pál, Angyal István, Szilágyi József mellett az ’56-os emlékezetben nincs helye a 298-as parcella halottjainak, Radnóti Miklóst is halálig kínzó bori keretlegényeknek, Kun páter budai gyilkos társainak, nyilasházak és a Duna-part hóhérainak.
Ezt megtoldotta azzal, hogy a megtorlás belügyminisztereként Münnich Ferenc és Biszku Béla mesterkedtek azon, hogy tömeggyilkosok mellé kerüljenek a forradalom emblematikus kivégzettjei, és szerinte ugyanerre, az összekevert emlékezetre törekszenek fél évszázad múltán „a németek bérenceiből szabadságharcossá átvedlő hungaristák is”.
A Nagy Imre Társaság már több fórumon hangot adott felháborodásának, ám hasztalan követelik a „nyilasmozgalom egyik búcsújáró helyévé vált” 298-as parcella átalakítását, a jogtalanul felállított székelykapu eltávolítását, a sírhelyek átalakítását. Hiába kérték, hogy a háborús bűnösök és köztörvényes bűncselekmények miatt kivégzettek sírhelyeiről szedjék le a kopjafákat, nemzeti szalagokat, címert, a két parcellát pedig sövénnyel-kerítéssel is határolják el egymástól.
Donáth Ferenc ismertetése szerint kéréseikre válaszul Boross Péter közölte, hogy a székelykapuval „húsz éve nem volt probléma”, ezért nem indokolt az eltávolítása; a nemzeti kegyeletre nem méltó sírok bolygatása pedig „sajátos precedenst teremtene”. Ennek megfelelően az általa vezetett Nemzeti Emlékhely- és Kegyeleti Bizottság határozatban utasította el a kérést.
A kerekasztal-beszélgetésen – ami lényegében a bori keretlegények sírjait megtaláló Csapody Tamás, illetve a volt történészbizottság elnöke, M. Kiss Sándor szópárbajából állt – kiderült, hogy továbbra sincs konszenzus alapvető kérdésekben a felek között. Az sem egyértelmű, hogy a 298-as és a 301-es parcella mennyire különíthető el egymástól (M. Kiss Sándor szerint összeérnek, sőt, a 301-esben eltemetettek harmada nem ’56-os elítélt; Csapody szerint viszont ez csak az „egybemosás trükkje”).
A kerekasztal-beszélgetésen az is kiderült, hogy a történészbizottság félszáz, a 298-as parcellában lévő személyt nevesített, akiknek a nevét viszont Csapody ismertetése szerint titokban vették le a táblákról (meghagyva a kopjafákat és a márványtáblákat). Csapody emiatt is félrevezetéssel vádolta Borossékat, illetve a bizottságot, mondván: nem világították át a teljes parcellát, jelentésük nem nyilvános, így ma sem tudható, ki mártír és ki bűnös a listákon szereplő nevek közül: „folytatódik a felelősség tologatása”.
M. Kiss Sándor erre azt felelte, hogy ő nem érzi magát felelősnek, sőt, az általa vezetett bizottság megállapította, hogy a márványtáblákra felvésett személyek 35-40 százaléka valóban nem a politikai üldöztetés, illetve az ’56 utáni megtorlások áldozata volt, hanem javarészt köztörvényes bűnöző, illetve háborús bűnös. Számos nevet ráadásul pontatlanul tüntettek fel, úgyhogy a táblák névsorát szerintük is felül kell vizsgálni, de ez egy újabb bizottságnak lehetne a feladata, a teljes feltárás pedig évekbe telhet.
A vita tehát megrekedt.
