Nem csillapodnak a kedélyek a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellája körül. Sőt, egy ideje már a 301-es parcellára is „átsugárzik” a vita, amióta tudható, hogy az ’56-os mártírok háborús bűnösök között nyugszanak.

Írásom (Bűnösökről, sírokról s a tényekről, január 9.) kellő visszhangot váltott ki, már ezért is érdemes volt megírni. Úgy vélem, a történelem vitás kérdéseiben is csak a szakmai eszmecserének van értelme.

Szakály Sándor (Bűnösökről, sírokról – s a tényekről, január 9.) szerint: „ha valaki veszi a fáradságot és alaposan tanulmányozza” Tálas András peranyagát, akkor „erős kétségek fogalmazódhatnak meg a vele szemben felhozott vádakkal, a tanúk szavahihetőségével és az ítélet tisztességével kapcsolatban”.

Minden ellenkező híreszteléssel szemben: az Új köztemető 298-as és 301-es parcellája nem Nemzeti Pantheon, az ott található sírhelyek nem díszsírhelyek, és még az sem biztos, hogy mindenki háborús bűnös azok közül, akiket a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tevékenységét elítélő felhívásokban annak neveznek (olyan aláírók is, akik az adott korszak történelmét s az egykori magyarországi népbíráskodás történetét alapfokon sem ismerik).

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság (NEKB) idén novemberben is megtartotta szokásos, évi kegyeleti konferenciáját a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében. Az idei konferencia azonban eltért a korábbiaktól. A NEKB ugyanis idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját, ezért a kegyeleti konferencia idei fővédnöke Sólyom László köztársasági elnök volt, aki egyben meg is nyitotta a konferenciát.

Kordonnal lezárták a Kossuth teret, ahol felvonták a köztársaság lobogóját. Azért voltak bekiabálók. A Nagy Imre-szobornál már jobban hallattszott a hangjuk: „Libatolvajok!” Az operatív törzs főnöke szerint rendben véget értek az ünneplések.