Sokakkal ellentétben nagy együttérzéssel figyelem a rendőrség vergődését. A szimpátiám abból az időből származik, amikor félsüketre vertek a fakabátok. Fiatal koromban nagy hokidrukker voltam ugyanis.

Elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy Fradi–Újpest rangadót nélkülem tartsanak meg.

A rangadók már akkoriban is erősen balhégyanúsak voltak.

A korabeli rendőrség a megelőzésre fektette a fő hangsúlyt. Így aztán a meccs alatt csöndben megszállták a stadion környéki utcákat, és lekapcsoltatták a közvilágítást. Aztán, amikor a rangadó végén a közönség a fényárból kitódult a sötét utcára, előrontottak, és megelőzés céljából minden figyelmeztetés, és részrehajlás nélkül még a kijáratnál péppé verték a tömeget. Akkor szakította be a dobhártyámat egy eltévedt gumibot.

Más talán neheztelne emiatt, de én beláttam, hogy a rendőri intézkedés jó irányba változtatta meg az életemet. Először is rájöttem, hogy a hoki nagyon durva sport, és azontúl papírszalvéta-gyűjtéssel igyekeztem levezetni felesleges ifjonti energiáimat. A csajoknál aratott sikereim ugrásszerű növekedését is a rendőrségnek köszönhetem. Ez akkor derült ki, amikor egyikük gyenge pillanatában elárulta, azért zúgott belém, mert annyira más vagyok, mint a többi fiú. Azokat nem érdeklik a női lélek finom rezdülései, ők csak AZT akarják.

Én viszont mindig figyelmesen végighallgatom, szinte csüngök a szavain. Nem akartam kiábrándítani, hogy csak a szájáról próbálom kétségbeesett igyekezettel leolvasni, hogy mit szövegel, nehogy elmulasszam az alkalmas pillanatot, amikor végre rátérhetünk a lényegre.

ARRA.

Nem csoda hát, ha elszomorít, hogy az én szeretett rendőrségem csak árnyéka régi önmagának. Egy nem végiggondolt törvénymódosítás miatt a zsaruk már negyvenéves korukban jó pénzzel nyugdíjba vonulhatnak. El is vonulnak. Marad a tapasztalatlan, zöldfülű, rosszul fizetett állomány. Egy kezdő 95 ezret kap havonta, tisztán. Ha megvolnának még a testületben a régi, tapasztalt kollégák, elmondhatnák, hogy nem tisztán ennek a többszörösét is meg lehetne keresni.

Miközben az aktív állomány robotol, aközben a nyugdíjasok élik világukat. Alig egy óra alatt kétszer is ittas vezetésen kapták például a napokban Kiss Ernő nyugalmazott dandártábornokot, akinek egyébként nagyon jó sajtója van. Először azzal vétette észre magát, hogy körbepisálta a rendőrség Teve utcai székházát. Akkor került be a fegyveres erők fogalomtárába a vezénylő tábornok mellé a vizelő tábornok. Azzal védekezett, hogy vízhajtót szed. Sokkal többre ment volna, ha elmondja az igazat. Azt, hogy egy nagyon sürgető ősi ösztönnek engedelmeskedett. A vadállatok ugyanis mintegy jelzésként körbehugyozzák a vadászterületüket. (Amúgy szép teljesítménynek számít a hatalmas székházat körbejelölni. Bár még ez is semmi ahhoz képest, ami egy megyei főkapitányra vár. Ahhoz egy életmű is kevés lehet.) Kiss Ernő a későbbiekben ittasan összetört néhány autót. Akkor azzal védekezett, hogy nem ő vezetett, hanem a Mása. (Teljes nevén: Hason Mása.)

Legutóbbi ittas afférjáról szóló szűkszavú közleményből nem derült ki, hogy amikor egy órán belül másodszorra is elkapták, akkor az még az előző részegség volt vagy egy vadi új, és azt sem tudjuk, hogy hol volt közben Mása.

Kétségtelen, hogy ezek az ügyek nem növelik a rendőrség tekintélyét, pedig a testület napjainkban komoly kihívások előtt áll. És nem csak arról van szó, hogy időnként kihívják őket. Úrrá kell valahogy lenniük a közlekedési káoszon is. Ami az utóbbi időben az előzetesben fogva tartottak között kialakult. BKV-sok, MÁV-osok, légügyisek vannak sűrűn összezárva egymással és politikusokkal. Tapasztalhattuk, az ilyesmi nagyon rossz vért szül. Nem elég a baj, még egyfolytában alakiztatják is a fiatalokat. Most a Balra igazodj! után a Jobbra át! van műsoron. Nem csoda, ha dezorientálódnak a zöldfülűek.

De becsületükre legyen mondva, azért teszik a dolgukat. A héten például Miskolcon egy földön fekvő, nagyon beteg lovat sikerült megmenteni rendőri segítséggel. Felelemelő, amikor két sorstárs így kisegíti egymást. A rendőrség és az állatorvosi beteg ló.