Akkor megállók, járatok születtek és lettek az enyészetéi, de ezek a hónapok, hetek, napok már szerves egésszé álltak össze, tavaszra körülbelül arra lehet számítani, hogy kiderül: valakik vízibuszt is loptak. Tény, hogy a MSZP korrupciós tagozatához és a Szabad Kedvezmények Hálózatához vezet a legtöbb szál, de csomóra még semmi sincs kötve, jelentős erők nyálazzák még a szerződéseket, bízhatunk benne, hogy lesznek további fejlemények. Talán még Obamát is beterítik a hullámok.

De engem jelenleg a kármentés érdekel. A politikai értelemben vett kármentés, amelyet a volt koalíció jeles emberei hihetetlen képzelőerővel, merészséggel és lelkes ügybuzgalommal végeznek. Úgy viselkednek, mint laboratóriumok egérfarmjain azok a piciny, sajtot szerető jószágok, amelyek félve a macskától, teljes erővel egymásnak esnek. Pszichiátereknek kísérlet, érett társadalmaknak figyelmeztetés, kívülálló egyének számára mulatságos.

Örül az ember, amikor felelős városházi káderek ragadják magukhoz azért a szót, hogy közöljék, ők maximum diákkorukban, bérletügyben jártak az Akácfa utcai székházban, az önkormányzat cégeinek ügyes-bajos dolgaiba eszük ágába se jutott beleavatkozni, hiszen az hatáskörtúllépés lett volna, ők pedig, ha valamire vigyáznak, az a hatáskör és a túllépés. Ők mindig mindenről a sajtóból értesülnek, de ha már nyilatkoznak, azt azért megjegyzik, hogy a másik megéri a pénzét. Különben pedig mindenki figyelmeztetett mindenkit.

Nem kezdőkről, hanem rutinos politikusokról van szó, akik nemrég még a köztük lévő szövetség természetes voltát, megbonthatatlanságát ecsetelték. Most meg kármentenek.

A pusztán hobbiból BKV-járműveket igénybe vevő utazóközönségen jóval túli köröket hoz mozgásba ez a magatartás, persze, a történetek végeláthatatlan sorával egyetemben. Kifejezetten meglepő, hogy tapasztalt, praktikákban edződött, bizalmunkból komoly tisztségekben helyt állni igyekvő polgártársaink reflexei cseppet sem különböznek egy egérétől.

Eszeveszett produkció.

Akár egy eldobott paraméterkönyv.