Nem én vagyok a Tenkes kapitánya, ott tankolok, ahol nekem megéri. Ugyanazt mérlegelem, amit az állam: mennyibe kerül a benzin, és milyen messze kell érte elmennem. Ezek alapján ma szinte sohasem tankolok OMV-kútnál, és nagyon ritkán állok be benzinért a Molhoz. Igaz, olyan helyen lakom, hogy szinte az egész hazai benzinkútkínálat előtt elmegyek, amíg hazaérek. Ezért tudom, hol spórolhatok 5-10 forintot literenként. Annak biztos tudatában, hogy feltehetően ugyanazt a benzint töltöm az autómba, mintha a Molhoz álltam volna be. Ugyanis a magyar kutak többségében a Mol üzemanyagát árulják – sok helyen még az OMV-egységekben is.

A Mol jól ki tudja sakkozni, hogy mi az az ár, amiért még nem érdemes máshoz fordulni. Nagyjából színtiszta matematika: az árak és szállítási költségek alapján kikalkulálható. Ahogyan egy állami üzemanyagtenderre benyújtandó ajánlat is. Az ár pontos adat – ez ért hetven százalékot –, a kutak számát is lehet tudni – ez húsz százalék. A harmadik tétel a kutak területi eloszlása, ennek kiszámítási módja is ismert volt. Mindezek alapján a két versenyző ki tudta számítani, hogy a kutak elhelyezkedését figyelembe véve hány pontot érnek az ajánlatok. A kutak helye és száma alapján a Mol nyert volna. A versenyt valójában az ár fordította meg. Az OMV nettó három forinttal a Mol alá ment, és ezzel nyert. Két eset van: vagy a Mol adott túl magas árat, vagy az OMV ajánlott váratlanul alacsonyat. Ha nem a Mol volt túl mohó, akkor az OMV-nek ért meg sokat az, hogy a Mol-felvásárlási fiaskó után Magyarországon elhappoljon egy üzletet a nagy ellenfél elől. Akár úgy is, hogy nem keres rajta semmit. Nekem az alapsztori egyelőre ennyi. Eddig nem ismertem meg olyan tényt, amely alapján okkal feltételezhetném, hogy az üzletet állam bácsi direkt odaadta a labancoknak. Az nem tartozik a bizonyítékok közé, hogy Laboda és Kránitz szocialista honatya OMV logós kutakat üzemeltet. Ez érdekes ugyan – de nem elsősorban ebből a szempontból. Ettől persze a jövőben még kiderülhet, hogy svindli volt a tender.

Az már a történetnek egy másik fejezete, miért nem sikerült a pályázat kiírásánál figyelembe venni azt: mi van akkor, ha a nyertes ajánlattevőnek egy-egy nagyobb régióban nincs kútja, és miért utólag lett érdekes, hol tankolhatnak a nemzetbiztonsági szempontból „érzékeny” szervezetek autói. Ennek megmagyarázásához azonban nem kell összeesküvés-elméletet gyártani, elég a szokásos kormányzati balfékségre hivatkozni. Abból ez simán kitelik.

Mielőtt azonban e cikk indítékának perdöntő bizonyítékaként kiderítenék, töredelmesen be kell vallanom, hogy a fiam tavaly nyáron egy OMV-kútnál kihúzta a méregdrága biciklit érő sorsjegyet, amikor a párom kiszáradt benzintankjával kénytelen volt beállni a „sógorokhoz”. Egy tank benzinből tizenötszörös hasznot húzni – na, ezt csinálja utánam Laboda képviselő!