Sötétszürke, kopott redőnyök takarják a vakolatlan téglaház ablakait a kapuvári Szent Katalin utcában.

– Így van ez már legalább két-hároméve – mondja egy járókelő. – Fénytelenül éltek az öreg testvérek, elzárva a külvilágtól.

– Nem éltek azok, léteztek csak –dünnyögi egy idősebb férfi, de nem száll le a biciklijéről, hogy bővebben beszéljen.

Tavaly karácsonykor még három testvér lakta a romos épületet. Közülük a legidősebb egy 78 esztendős férfi volt, akit évek óta ágyához kötött a betegsége. Az idén tavasszal aztán nem kelt fel többé. Hetekig feküdt holtan a lakásban, lánytestvérei senkinek sem jelentették a halálát. A férfi már mumifikálódott, amikor a kiérkező családorvos megtalálta.

Az idős embert az önkormányzat temettette el. Senkinek sem fordult meg a fejében, hogy a testvéreknek van pénzük, hiszen nyomorúságos körülmények között éltek. A vizet kútról hordták, a lakást elhanyagolták és a kertet, az udvart sem gondozták. Kopott, szakadt ruhában jártak, már ha nagy ritkán kimozdultak otthonról. Leginkább csak a boltig mentek, olyankor meg is szólítottak néhány embert, megkérdezték, mi újság a városban, de a válaszra már nemigen voltak kíváncsiak.

Férfitestvérük halála után Terike és Rozika úgy élt, mint korábban. Nem főztek magukra, a családsegítő intézet munkatársai vitték nekik a meleg ételt, télen pedig a tüzelőt is. Hogy mit beszélgettek velük, milyen állapotban találták őket, arról a Kapuvári Családsegítő Intézet munkatársai a személyiségi jogra való hivatkozással semmit sem mondanak. Érdeklődésemre ezt a kurta választ kaptam egyiküktől:

– Rendszeres kapcsolatban álltunkvelük, csak ennyit mondhatok, különben törvénysértést követnék el.

A családsegítő munkatársa hétfőn holtan találta a 71 éves Terikét. Az orvos elsődleges szakvéleménye szerint az asszony halálát kihűlés okozta. Keresni kezdték a lakásban a halott iratait, s akkor az egyik kihúzott fiókból tizenegymillió forint hullott ki különböző címletekben. A pénzt nem kötegelték, be volt ömlesztve a fiókba.

A kapuvári önkormányzat gyámügyi hivatala a pénzt letétbe helyezte. Rozika mellé ideiglenes gondnokot rendeltek ki, őt a háziorvos a soproni kórház pszichiátriai osztályára utalta. A gyámügyesek közül senkit sem sikerült megszólaltatni. Az önkormányzatnál Borsodi Tamás címzetes főjegyzővel tudtam szót váltani, aki a hír hallatára betegen is bement a hivatalba. Megerősítette az addigi intézkedésekről szóló híreket, de többet ő sem tudott mondani.

A helyi közvéleményt persze foglalkoztatja a nem mindennapi történet, de a csodálkozáson túl elsősorban a részvét és a sajnálat jeleivel találkoztam. A három testvér múltjában ugyanis több dráma is meghúzódik. A legtragikusabb, hogy az egyik nő lánya a hetvenes évek végén szörnyethalt. Orvosnak tanult, s éppen a diplomaosztóról érkezett hazafelé, amikor egy közúti balesetben életét vesztette. Állítólag azóta fordult el a három testvér teljesen a külvilágtól.

Megkérdeztünk egy pszichiátert arról, tarthat-e évtizedeken át az akut gyászreakció. A szakember – aki a konkrét esetet részleteiben nem ismeri, ezért általában beszélt, s nevét sem adta a nyilatkozatához – elmondta: szeretteinek elvesztését normál esetben fél-egy év alatt dolgozza fel az ember. Ezért alakult ki a gyászkultúrában, hogy egy évig viselnek fekete ruhát a legközelebbi hozzátartozók. Ha a közeli rokon egy éven túl sem tudja „elengedni” a halottját, akkor már patológiás gyászról beszélünk, amely évtizedekig is eltarthat. A kapuvári testvérek esetében erre utal, hogy korábban a legidősebb testvérük holttestével is hetekig együtt laktak, nem tudták lelkileg „eloldozni” magukról.

Érdekes jogi s a társadalmi tolerancia határait érintő kérdés, hogy a beszűkült tudatú, depressziós ember esetében mikor kell és lehet közbeavatkozni. A pszichiáter szerint a jelenlegi jogszabályok, s a gyakorlat szerint akkor, ha közveszélyes, vagy ha „a vitális életfunkciók ellen cselekszik”, vagyis ha például nem vesz magához ételt, nem iszik. Ebben az esetben egyikről sem volt szó, noha Terike régóta betegeskedett, s elhárította az orvosi segítséget.

A kapuvári drámának van egy oda nem illő része is, a fiókból előkerült tizenegymillió forint. Többek szerint erről az összegről valószínűleg nem tudott mind a három testvér, lehet, hogy egyikük egy életen át összekuporgatott pénze volt. Érdekes módon Kapuváron a legkevésbé a pénz eredetét firtatják az emberek. Hangjukból inkább együttérzés hallatszik ki – egy családi dráma tragikus szereplői iránti szolidaritás. Ki tudja, talán a karácsony közeledte halkította el a kíváncsiságot, az irigységet.

A rendőrség nem indít közigazgatási eljárást rendkívüli haláleset ügyében – tudtuk meg Kocsis Tünde alezredestől, a Győr-Moson-Sopron Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferensétől.