Mágnesszalagok a kormány előtt: vonzanak vagy taszítanak?

A kormány ma várhatóan bejelenti, mire jutott az az informatikusokból álló testület, amely hónapok óta próbálja megmenteni az egykori pártállami titkosszolgálatok nyilvántartásait elvileg érintetlen formában tartalmazó mágnesszalagokat.

Bajnai Gordon miniszterelnök novemberben jelentette be a parlamentben, hogy egy civil, illetve nemzetbiztonsági informatikusokból álló munkacsoport december 15-ig leteszi a jelentését az asztalra, „ezt követően lesz lehetőség arra, hogy megtudjuk, egyáltalán milyen adatok voltak ezeken a szalagokon, és azoknak mi lesz a további sorsuk”.

A mágnesszalagok rejtélyét tehát aligha fedi fel a kormány kedden – különösen hogy információnk szerint a „szalagmentők” adatokat nem láthattak, csak számokat. De legalább azt már jelenthetik a kormánynak, hogy a tizennyolc mágnesszalag „köszöni, jól van”. A szalagok a pártállam állambiztonsági szolgálatának számos adatbázisát tartalmazzák: a célszemélyekét (tehát azokét, akiket megfigyeltek), a hálózati személyek adattárát, valamint az előzetes, illetve bizalmas nyomozások adatait, mindezt több példányban.

Ezek segítségével Kenedi János történész szerint az 1989 ősze és 1995 eleje (!) közti, a korábbi iratfeltárásuk során vélelmezett törvénytelen iratmegsemmisítéseket is fel lehet térképezni. Az adattárak a kutató szerint ügynökjelentéseket és államközi állambiztonsági megállapodásokat egyaránt tartalmazhatnak. Emellett a jelenleg (részlegesen) ismert állambiztonsági iratok kutatását is elősegíthetik, keresztreferenciaként szolgálhatnak a történészek számára – feltéve persze, hogy kutathatják is azokat. Erre azonban a megkérdezett kutatók nem vennének mérget, a szalagok kalandos előéletére tekintettel.

A kilencvenes évek elején még a szalagok létezését sem ismerték el, mígnem az első belügyi iratfeltárás idején, 1995-ben elő nem kerültek olyan belső levelezések, amelyek igazolták, hogy a szalagok nemhogy léteznek, de 1993-ban, Boross Péter minisztersége idején ezek alapján próbálták összeállítani az ügynöklistát (sikertelenül, mert a nyilvántartás sajátosságai miatt nem lehetett leválogatni a háromperhármas ügynököket).

Később azzal érveltek a titkosszolgálatok, hogy a szalagokat már nem lehet megfejteni (mára kiderült, hogy mégis van erre mód), illetve hogy túl sokba kerülne az aktiválásuk (mára ezt is cáfolták a „szalagmentők”). Ezek után a szalagok hitelességével kapcsolatosan is kérdőjelek merültek fel (mára viszont kiderült, hogy érintetlenek: a régi számítógépes rendszer belső naplójából ugyanis egyebek közt az is kiderül, ki és mikor aktiválta utoljára a hordozókat).

Ezzel párhuzamosan kérdés volt, hogy egyáltalán hány szalag létezik: a korábbi iratfeltárások 19 szalagról szóltak: 18 a Nemzetbiztonsági Hivatalnál, egy pedig (a központi kémelhárítói adatbázis) az Információs Hivatalnál. Ez utóbbi létezését hivatalosan azóta sem ismerik el, így „értelemszerűen” a szalagmentők sem férhettek hozzá.

Az adatvesztés – kivételesen reális – veszélye is fejtörést okozott a feltárók számára: a régi adathordozók már az első befűzött szalagnál összetapadtak, de végül egy speciális hőkezelő eljárással ezt is elhárították.

A Népszabadság megkeresésére Kenedi János kutató azt mondta, tudomása szerint a tizennyolc szalagot nem manipulálták, azok aktiválása sikeres volt, de az informatikus szakértők sem láthatták az adathordozók tartalmát, csak annak megállapítására volt jogosultságuk, van-e egyáltalán adat a szalagokon, és ha igen, mennyi.

A szalagok további sorsát illetően számos kérdés nyitott még. Kenedi János szerint abban állapodtak meg a kormánnyal, hogy – miután a törvény nem tesz különbséget papíralapú és elektronikusan tárolt adat között – a szalagokról kinyert adatokba ugyanúgy betekintést engednek Kenediéknek, mint ahogy tették ezt a papíralapú, régi állambiztonsági iratok feltárásakor, hogy civil kutatók tehessenek javaslatot a 2060-ig titkosított szalagok minősítésének feloldására (a szalagok lepecsételt borítékban vészelték át az elmúlt húsz évet, pakkban titkosítva – miközben a törvény maguknak az adatoknak a minősítéséről rendelkezik, nem a komplett adathordozókéról).

A kormány döntésén múlik tehát, hogy Kenediéket – vagy más civil kutatókat – a szalagok közelébe engedik-e, illetve (ha erre sor kerülne is) végül milyen adatok titkosságát engedik feloldani a titokgazdák. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy folyamatban van egy jogszabály kidolgozása, amely új felhatalmazást adhatna a rendszerváltás előtt keletkezett állambiztonsági iratok egységes kezelésére, kutathatóságára – de miután erről Bajnaiék pártközi egyeztetéseket terveznek, kétséges, hogy lesz-e ebből valami a parlamenti ciklusból hátralévő néhány hónapban.

Új törvényi felhatalmazás hiányában viszont a jelenleg hatályos jogszabály alapján folytatódhat a feltárás. Emlékezte tőül: a szolgálatok e törvény alapján tartják vissza jelenleg is a régi állambiztonsági iratok egy meghatározó részét.

A mágnesszalagok tartalma a Kenedi-bizottság jelentése szerint

G) Operatív ellenőrzés alatt állók (célszemélyek) adattára

1990-ben a szolgáltatást beszüntették, a III/IV. Főcsoportfőnökség kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztetett személyek" adatait törölték, illetve mágnesszalagon átadták a III/II-nek. Az adattárhoz két tekercs tartozik: egy "Törzs" és egy "Gyűjtő" feliratú. Ma az NBH-ban van mágnesszalagon három példányban: egy alapanyag és két biztonsági másolat. Minősítése fenntartva: 2060. december 31-ig.

H) Hálózati nyilvántartás 56 ezer fős adattára

1990-ben a szolgáltatást beszüntették, a III/IV. Főcsoportfőnökség kezdeményezésére a katonai elhárítás és a "határfigyelőztetett személyek" adatait törölték; az adattárat mágnesszalagon átadták a III/II-nek. Ma az NBH-ban van mágnesszalagon három példányban: egy alapanyag és két biztonsági másolat. Minősítés fenntartva: 2060. december 31-ig.

I) A III/I. Főcsoportfőnökség (a polgári hírszerzés) adattára

1990 elején a III/IV. kezdeményezésére a katonai elhárítás és "határfigyelőztetett személyek" adatait törölték, az adattárat mágnesszalagon átadták az Információs Hivatalnak, nem tudni, hány példányban.

J) Előzetes nyomozások adattára

1990-ben teljes törlés a III/II. kezdeményezésére; mágnesszalagon átadva az NBH-nak. Ma az NBH-ban mágnesszalagon van három példányban: egy alapanyag és két biztonsági másolat. Minősítése fenntartva: 2060. december 31-ig.

K) Központi Kémelhárítási Adattár (a III/II. Csoportfőnökség Adattárában tárolt, meghatározott személyekre vonatkozó adatok)

1990-ben törölve, mágnesszalagon átadva a III/II-nek. Ma az NBH-ban mágnesszalagon van három példányban: egy alapanyag és két biztonsági másolat. Minősítése fenntartva: 2060. december 31-ig.

U) Bizalmas nyomozások adattára

1990-ben átadva a III/II-nek. Ma az NBH-ban mágnesszalagon van három példányban: egy alapanyag és két biztonsági másolat. Minősítése fenntartva: 2060. december 31-ig.

Az olvashatatlan múlt - Siemens 4004-es számítógép
Az olvashatatlan múlt - Siemens 4004-es számítógép
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.