Önkormányzatok által szervezett demonstráció lesz a budapesti Kossuth téren, ahová polgármestereket és helyi képviselőket várnak, mégpedig pártállástól függetlenül - hangoztatta az utóbbi tíz napban többször is a tüntetés egyik kezdeményezője, Kósa Lajos, Debrecen polgármestere, a Fidesz alelnöke. Várják a helyhatóságok dolgozóit is, akiknek nem tetszik, hogy a jövő évi büdzsé a településeket "véglegesen a padlóra küldheti".

Azt, hogy a meghívottak ott legyenek, nem mindenütt bízzák a véletlenre: Salgótarjánból például különbusz indul Budapestre. Az MSZP szóvivője, Nyakó István ki is fakadt azzal, hogy ne a város pénzén finanszírozzák a Fidesz kampányrendezvényét. A demonstráció nem pártpolitikáról, hanem az önkormányzatokról szól - így erre a fideszes polgármester, Székyné Sztrémi Melinda.

Kósa szerint hívtak szocialista városvezetőket is, ám ők - állítólag a pártfegyelem miatt - nem fogadták el az invitálást. A kormányoldal szerint az efféle tüntetéssel célszerű lenne megvárni a költségvetési vita befejezését. Ezzel érvelt például az MSZP-s Molnár Gyula újbudai polgármester, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke is. A szegedi városvezető, Botka László pedig ironikusan csak annyit mondott: reméli, a tüntetők elüldözik a válságot.

Tárgyszerű vitáról persze nemigen lehet beszélni, mert jó ideje követhetetlen számháború folyik. Kósáék a tüntetést a kilátásba helyezett 120 milliárdos elvonásra hivatkozva kezdeményezték, Kovács Zoltán, Pápa fideszes polgármestere azonban 160 milliárdot emleget, a TÖOSZ szakértői anyaga pedig 180 milliárdos kieséssel számol. A kormány viszont azt állítja: az állami támogatások összege jövőre csak 85 milliárddal lesz kevesebb: a csökkenés így nagyjából annyi, mint a bérjárulékok mérsékléséből származó megtakarítás. A helyhatóságok az infláció mértékének megfelelő veszteséget szenved-
nek el.

Csakhogy van egy másik, úgy kétezermilliárdos tétel. Ez részben a tb-alapoktól átvett, az egészségügyi ellátások finanszírozását biztosító pénzekből, részben a helyhatóságok bevételeiből áll. Különösen ez utóbbi körül nagy a bizonytalanság, mert a félezermilliárdot közelítő iparűzési adó összege jelentősen visszaeshet. Ezt a közszolgáltatások díjának emelésével vagy más helyi adók kivetésével ellentételezhetnék, de aligha van ma olyan helyhatóság, amely ezt vállalná.

A szféra összességében jóval háromezermilliárd felett költhet, így a költségvetési pozíciók hat-nyolc százalékos romlását elvileg nagyobb megrázkódtatás nélkül kéne elviselnie. A sokak által sugallt apokaliptikus jövőképnek azonban van alapja, méghozzá a rendszer tarthatatlansága. A településeknek valóban úgy ad egyre több kötelező feladatot az állam, hogy a finanszírozási feltételeket nem biztosítja.

Működtetniük kell közoktatási és egészségügyi intézményeket, a helyi tömegközlekedést, a szociális ellátórendszert, de a normatív támogatások a tényleges költségek felét sem igen fedezik. Az ország 3200 önkormányzatát elvileg ugyanazok a kötelezettségek terhelik, miközben a települések jó részének egyetlen fillér saját bevétele sincs.

Ezek számára akár pár milliós megvonás is a csődöt jelentheti. A szétaprózódott rendszer fenntarthatatlan, de az ellenzék az utóbbi nyolc évben minden olyan kísérletet elvetett, amely a racionalizálást célozta volna.