A folyó az erőművek által hajózhatóbbá válna, a vízlépcsők segítenék a Dunai Hőerőmű vízellátását, fedeznék a Paksi Atomerőmű tervezett bővítése miatti hűtési célú többletvízigényt, illetve javítanák az árvízvédelem hatékonyságát. A tudósok véleménye szakmailag megalapozott, de kétséges, hogy kap-e mostanában politikai támogatást.

Az Orbán-kormány megalakulása óta a bősi ügy nem került napirendre. A problémát az előző kormányzati ciklus végén felügyelő Erdey György szakállamtitkár távozása óta nincs, akin számon lehetne kérni bármit is. Egyébként nincs is mit, mert az új kabinet nem nyilatkozott arról, miként akarja kezelni a vízlépcső ügyét. Információink szerint addig nem is teríti ki lapjait, amíg az EU el nem fogadja a Duna-stratégiát. (2011. január elsejétől Magyarország tölti be az unió soros elnöki posztját, valószínűleg a magyar elnökség alatt írják alá a Duna-stratégiát.)

De túl sokat ettől ne várjunk, hiszen Barsiné Pataki Etelka, a stratégia kidolgozásában részt vevő kormánybiztos egy szeptemberi szigetközi konferencián egyértelművé tette: a stratégiának nem része a bős–nagymarosi kérdés megoldása. Illés Zoltán államtitkár véleménye szerint a hágai Nemzetközi Bíróság határozata alapján Magyarországnak és Szlovákiának a hajózási, árvízvédelmi és energiatermelési kérdésekről úgy kell megegyeznie, hogy a környezetvédelem ügye elsőbbséget élvezzen. Egy májusi Duna-konferencián Illés megismételte: a két országnak 50-50 százalékos arányú vízmegosztásról kell megállapodnia.

A megegyezés már a hágai döntés óta várat magára. A vízkormányzás kulcsa szlovák területen van, Magyarország tehát csak Szlovákiával együtt tud lépni. Szlovákia viszont bármilyen változtatással csak veszíthet, hiszen jelenleg ingyen használja a teljes vízmennyiség 80 százalékát, és megkapja az elterelt vízzel termelt összes áramot. De nem ez az egyetlen vitapont. Mivel közös folyóról van szó, a víz fele és vélhetően a termelt áram fele is Magyarországnak járna – ám Szlovákia szerint csak akkor, ha a teljes vízmenynyiség részt venne az áramtermelésben.

Az egyértelmű, hogy jelenleg nekünk is járna valamennyi az áramból, Szlovákia viszont állítja, hogy neki kártérítés jár, mert a szerződésszegő magyar magatartás miatt arra kényszerült, hogy egyedül fejezze be a bősi létesítményeket. A hivatalos magyar álláspont szerint számunkra a mindenkori vízhozam legalább 50 százalékának megszerzése a prioritás. Ilyesmibe külső kényszer nélkül a szlovák fél aligha menne bele.

Mi viszont el kell hogy viseljük a szlovák fél önkényes vízkormányzásából adódó következményeket, mivel a szlovák üzemelési szabályzatba Magyarországnak nemigen van beleszólása, érdekeit nagyon gyengén csak a közös határvízi bizottságon keresztül tudja képviselni.

Addig pedig roppant nehéz bármiféle vélemény mellett érvelni, ha még azt sem tudjuk, hogy mit képviselünk.