Hálátlan fülkeforradalmárok
De miből gondolták a kórházvédők, hogy mind a hétszázhuszonöten – ennyien nem írták alá 2009-ben a munkaszerződést a HospInvesttel –elégtételt kapnak, csak mert szembeszálltak az akkori szocialista megyevezetés akaratával, s demonstrációkkal, gyertyás felvonulással igyekeztek megakadályozni, hogy az egyébként veszteséges intézmény működését egy magáncég vegye át? Nem titkolták akkoriban: abban bíztak, ha elegen tagadják meg az új munkaszerződés aláírását, akkor a HospInvest a létszámhiány miatt nem tudja beindítani a kórházat.
Sokan voltak, akik így gondolkodtak, mégsem elegen.
A régi kórházi dolgozók közül ugyanis több százan úgy döntöttek, vállalják a munkát a magáncéggel is. Betöltetlen álláshely többtucatnyimaradt, ezért a HospInvest olykor kétségbeesett lépésekkel igyekezett megfelelni az ÁNTSZ által előírt létszámminimum-követelményeknek. Keresett itthon és külföldön orvosokat, ápolókat, s csillagászati fizetéseket kaptak olyan szakorvosok, akik elvállalták egy-egy osztály vezetését. Nyugdíjasokat alkalmaztak, s szinte lasszóval fogtak átképezhető segédápolókat, de teljesítették az elvárásokat. A csalódott kórházvédők egy része – zömmel az orvosok – keserű szájízzel bár, de igyekezett máshol elhelyezkedni: Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Miskolcon vagy az ország nyugati oldalán, de olyan is akadt, akimagánpraxist indított. Az ápolónőknek, szakasszisztenseknek azonban nem volt ilyen könnyű dolguk, az ingázást az ő bérükből nehéz lett volna fizetni. Ezért sokan elmentek takarítani, gyerekekre vigyázni, s még többen munkanélküliek azóta is. Szószólóik pedig egyre dühösebben követelnek igazságtételt, mondván: amíg az utolsó kórházvédő sorsa nem rendeződik, addig ők nem nyugodhatnak.
A tavalyi választási kampányban sokan és sokat ígértek nekik arra hivatkozva, hogy nemesnek mondott harcukért, összefogásukért elégtétel jár. Aztán jött az elsöprő fülkeforradalom, majd a csend. A kórház látványos visszafoglalása elmaradt. Az intézmény új vezetői kimondva-kimondatlanul azt sugallták: minőségi cserékre van mód, tömeges visszatérésre nincs. Kicsit emeltek ugyan a kórházi létszámkereten, visszavették azokat, akikre valóban szükség volt; s esetleg titkon örültek, hogy ennél többet a győztes politikai erő sem kíván tőlük. Államtitkárok olykor, a látszat kedvéért, még ígérnek ma is. Például: keresik annak jogi lehetőségét, miként lehet kárpótolni azokat az egri kórházvédőket, akiket méltánytalanság ért. S egy másik, hasonló erejű ígéret a parlament egészségügyi bizottságának vezetőjétől: következő ülésüket Egerben tartják majd.
Jól tudjuk,mindezmit jelent. A politikának csak addig volt igazán szüksége a kórházvédőkre, amíg utcára vonultak, tüntettek, kitaposták az utat, kiirtották a bozótot. Most azonban már kezdenek kényelmetlenné válni. Mint a csaholó kutya, amelyik kevesli az odavetett csontot, s nem érti a parancsszót: kushadj!
