Ezt jelentette hétfő este az MTI, és pár évvel ezelőtt egész kabaréestet lehetett volna alapozni az ilyen tévedésre. Nem mintha muníció nem volna most is: a múlt héten egy szombathelyi fideszes szavazta meg az egész Bajnai-csomagot, egy héttel előtte a Fidesz tizenhárom frakciótagja fizetett büntetést téves gombnyomásért, de tavaly december elején Orbán Viktor egymaga egymás után tizenegyszer nyomott félre. Szocialista képviselőket speciel azért nem említek, mert morálisan átlépték azt a határt, amikor még egyáltalán találgatni érdemes, hogy csakugyan tévedésből nyomtak meg rossz gombot, vagy pedig számításból, úgy spekulálván, jól jöhet az még majd később.

Pár éve még csakugyan érdekfeszítő volt feltételezni, hogy miféle mentális és főleg szellemi állapotok lehetnek ott, ahol egy parlamenti képviselő, akár az ország terhével a vállain is, kettő, illetve három darab gomb közül két centi távolságról ne bírja eltalálni azt, amelyiket szíve, hite és a frakcióvezetőjének tett fogadalma szerint pedig eltalálni szeretne, megpedzve azt a gondolatot is, hogy ha ez a mellényúlás az üléstermen kívül is előfordul, mondjuk géperejű jármű vezetése közben, akkor a képviselők minimum kétharmada kifejezetten közveszélyes.

Ám ma már tudjuk, hogy ennél sokkal bonyolultabb folyamatról van szó. Úgynevezett szakkérdésekben a képviselő a saját bevallása szerint is úgy nyom gombot, hogy fogalma sincs arról, hogy a nyomogatása mire vonatkozik, nagyjából csak az erre a feladatra kijelölt vezérürü kolompjának a hangját hallja, s ez alapján nyom; hacsak egy ütemmel is lemarad, már a következő számú törvénymódosítást szavazzák; mint látjuk, az ilyen szavazás adja ma már a képviseleti demokrácia sava-borsát, sőt abszolút titkosságát, hiszen a szavazás pillanatában maga a képviselő se tudja, hogy végül is mire voksolt.

Ma már tehát ezen a vonalon maximum addig lehet eljutni, hogy az ember megkéri a legközelebbi gimnázium matematikatanárát, tárja fel neki a tudomány eszközeivel, mekkora a valószínűsége annak, hogy a Fidesz-frakció valamennyi tagja ugyanabban az időpontban nyom rosszul, azaz szavaz a kormányra, s ha ennek a terminusa ismert, máris lehet küldeni Gyurcsány Ferencért, mert van rá esély, hogy az ellenzék föl is esküszik rá.

De nem. Ennél ma már sokkal izgalmasabb, hogy mi marad meg az ilyen szavazások után. Orbánnál például az, hogy de facto a miniszteri fizetések csökkentése mellett állt ki, amit aztán szóban meg a szóvivő útján is visszavont, azaz a Fidesz elnöke a miniszteri fizetések csökkentése ellen volt. Ami persze nem így van, hiszen Orbán a szándéka szerint azért nem akarta megszavazni a szocialista indítványt, mert még nagyobb miniszteri fizetéscsökkentést akar, már ha tényleg.

Túl azon, hogy a rosszul szavazó képviselő a jövőben arra is hivatkozhat majd, hogy megszavazta a törvényt, és arra is, hogy nem (ez felel meg markánsan a magyar politikusi létnek), vegyük észre, hogy se az "igen", se a "nem" gomb megnyomása nem közvetíti az akaratát, olyan, mintha be se ment volna a Parlamentbe.

Amivel csak azt jelzem, hogy ha a gombok nyomogatása nem mindig fedi a szándékot, a szavazásokat akár véletlenszerű, gépi húzással is lebonyolíthatnák. Ha már az egész törvényhozás a gombok nyomogatására épül, holott a valóság, ahogyan a költő mondja, sokkal kifinomultabb, differenciáltabb szövetű, semmint hogy igen-nem alternatívákkal döntsünk felőle.

Úgy tíz évvel ezelőtt még azt gondoltam, hogy ezek a primitív eszközök, mint a gomb, vagy ezek a primitív építmények, mint a szavazófülke, egyszerűen megszűnnek, hiszen jönnek az új technikai eszközök, kifinomult szoftverek, amelyekkel árnyaltabban lehet kifejezni a választói akaratot. Mi több, még a népszavazások végletekig egyszerű és manipulatív, "igen-nem"-re kihegyezett alternatíváját ("Akarja-e ön, hogy kék busz utasterében is lehessen buszvezető sérelmére hugyozni?") is felváltja valami korszerűbb.

De nem. A demokrácia nagyjából ugyanúgy működik, mint az ókorban. Ami nem volna baj; csak Karinthytól épp azt tudjuk, hogy miközben a nép külön-külön názáretit kiált, az együttesen Barabbásnak hangzik, ami pedig a legendás athéni demokrácia cserépszavazásait illeti, jelent már meg tanulmány, hogy bizonyos urak jó pénzért meg borért felvásárolták a cserepeket, hogy bizonyos urakat száműzzenek.

Soha nem nyúltak mellé.