Személyre szabott újságok
„A minden olvasónak ugyanazt a tartalmat kínáló újságok egy olyan világban küzdenek a túlélésért, amelyben egyre inkább a személyre szabott média kerül előtérbe. Mi lenne, ha egyesítenénk a két média erényeit?” – teszi fel a kérdést Mary Lou Fulton médiaszakértő a Knight Digital Media Center webmagazinjában.
A csőd szélén álló nyomtatott újságok megmentésére szinte hetente újabb ötlet kerül elő. A Metazin is beszámolt Jürgen Habermas javaslatáról. A tekintélyes filozófus azt indítványozta, hogy a közszolgálati szerepet betöltő lapokat – a közszolgálati rádió- és tévécsatornák mintájára – részesítsék állami támogatásban. Egy közismert amerikai értelmiségi felvetette, hogy az egyetemi diákok ösztöndíját ki kellene egészíteni napilap-előfizetéssel. Nicolas Sarkozy francia elnök talán tőle kölcsönözte az ötletet, hogy minden francia állampolgár napilap-előfizetést kapjon az államtól a 18. születésnapjára. Két amerikai pénzügyi elemző szerint gazdag emberbarátoknak kell megmenteniük a sajtót – és a demokráciát. Felvetődött az is, hogy a napilapok tömörüljenek kartellbe, és tegyék előfizetőssé online kiadásukat, hogy így gondoskodjanak a bevételről – és a fennmaradásról. Walter Isaacson, a Time magazin felelős szerkesztője indítványozta, hogy a lapok online kiadásait csak néhány centes mikro-előfizetési díj ellenében lehessen elolvasni.
Fulton egy minden korábbinál szokatlanabb kezdeményezésről számol be. A Svájci Posta a német Syntops céggel karöltve decemberben elindította Személyre szabott hírek elnevezésű projektjét. Az egyenlőre tesztüzemben működő projekt résztvevői az interneten kiválasztják, hogy mit szeretnének olvasni másnap a postaládájukba érkező újságban. Több mint húsz nagy lap tartalmából válogathatnak, köztük a Washington Post, az osztrák Der Standard vagy a svájci Tages-Anzeiger rovatai közül. A választás egészen az esti lapzártáig bármikor módosítható.
A projektben résztvevő újságok PDF formátumban elküldik a Svájci Postának legfrissebb számuk teljes tartalmát, a Posta továbbítja az anyagot a Syntopsnak, az pedig a maga fejlesztette szoftver segítségével teljesíti az előfizetők rendelését. A kinyomtatott, perszonalizált újságokat a posta kézbesíti. A tesztújságok egy személyes üdvözlettel indítanak (Jó reggelt Mary Lou!), majd a kiválasztott lapok tartalma következik. Azokat a rovatokat, amelyek a főként az internetről tájékozódó olvasót nem érdekelnék – például az apróhirdetéseket – kihagyják. A modell továbbfejlesztésével arra is lehetőség nyílna, hogy kedvenc bloggereink bejegyzéseit is nyomtatásban olvassuk.
Az eljárás meglehetősen időigényes, hiszen egyenként kell minden egyes személyre szabott példányt összeállítani. A legfrissebb digitális nyomtatási eljárások elterjedésével azonban ez a probléma is kiküszöbölhetővé válik, és elképzelhető, hogy a tömegesen kiadott lapok nyomtatás közben alakíthatók lesznek, személyre szabhatóvá téve így nem csak a tartalmat, de akár a hirdetéseket is – pontosan úgy, mint az internetes portálok esetében.
„Mindazonáltal nem javaslom, hogy olyan újságok legyenek, amelyek kizárólag az olvasók által kiválasztott tartalmat közlik. Csupán olyan lapot szeretnék, amely számomra lényegesebb információkat tartalmaz, mint bármelyik általános érdeklődést kielégítő újság” – írja Fulton. Minden bizonnyal arra utal, hogy ha pontosan előre meghatározhatnánk, milyen fajta cikkeket olvasunk, akkor soha nem szembesülnénk a magunkétól eltérő véleményekkel, ami erősítené az ideológiai megosztottságot.
Fulton nagy lelkesedésében csak azt a kérdést felejti el megvizsgálni, hogy vajon az olvasók hajlandók-e az interneten ingyen olvasható újságokból összeállított tallózóért fizetni. Ez már csak azért is kérdéses, mert az interneten most is működik hasonló portál, amely szintén ingyen hozzáférhető. „Semmi szükségem személyre szabott nyomtatott újságra, hiszen van már ilyen. Google Newsnak hívják – reagál Fulton cikkére az egyik olvasó.”
