Indexen. Ezzel a címmel írt cikket a Népszabadság szombati számában Megyesi Gusztáv. Ha számít a véleményem, Megyesi az egyik legjobb magyarországi publicista, ha lenne ilyen verseny, az első háromban mindenképpen benne lenne. Ráadásul hosszú évek óta ír kiváló cikkeket, nem üstökös, és nem ügyeletes zseni, azaz, azon nagyon kevesek közé tartozik, akik állandóan képesek jól írni. (Frivol megfogalmazással: Megyesi olyan, mint a szex - ha jó, akkor nagyon jó, de ha nem jó, egy kicsit akkor is jó.)

Legutóbb Megyesi egy kicsit jó cikket írt az Indexről. Dicsérőleg írt róluk, teszem hozzá. Jó írás volt ez is, - lásd, mint fenn - legföljebb nem volt igaza. Nem Megyesi tehet arról, hogy szerintem nem volt igaza - amikor a cikket írta, még valószínűleg nem lehetett minden információ birtokában.

Megyesi azért zengett dicshimnuszt az Indexről, amiért azok azt tették, ami a dolguk. Vagyis, hogy nem vontak vissza egy cikket, amit a Fidesz központból visszavonattak volna velük.

Az előzmények: Balog Zoltánnal, a Fidesz országgyűlési képviselőjével készített interjút az amúgy Fidesz-közeli portál. Balog, aki a hírek szerint romaintegrációs államtitkár lesz Orbán kabinetjében, a kormányzásra készülő párt cigánypolitikájáról nyilatkozott.

Ez még nem lenne hírértékű, ám utóbb a Fidesz sajtósa leszólt a pártból a Fidesz-közeli Zindexhez: az interjú most nem aktuális, legyenek oly kedvesek, tekintsenek el a közlésétől.

Az Indexnél meg valakik valamiért úgy gondolták, hogy nem lesznek oly kedvesek, és közölték az ominózus írást.

Ezt a tettet dicséri Megyesi, akinek amúgy általánosságban ezúttal is igaza lenne: a sajtó feladata, hogy a legjobb tudása, valamint morális mércéje szerint elkészített írásokat közöljön, és nem az, hogy magasabb hatalmaknak megfeleljen.

Ha nem tudnánk, hogy az Index milyen sokféle anyagból van összegyúrva, azt is mondhatnánk, hogy bátor dolog volt, amiért szembe mertek szállni a kenyéradóval. Merthogy sokféle stílus és minőség alkotja a Fidesz-közeli portált: nem csupán Tóta W. és Uj Péter dolgozik itt, de Szily László is a Zindexbe ír. (Utóbbi egészen más minőség - nem magasabb, mielőtt bárki félreértené.)

Mégsem ezért nincs igaza Megyesinek, hanem azért, amiről feltehetőleg nem tudhatott. Arról, hogy megjelent egy másik írás is a Zindexen, a nemrégiben Pulitzer-emlékdíjat kapott Bodoky Tamás szerzeménye. Bodoky „Feljelentés a pátyi ingatlanügyben” címmel írt cikket a Zindexnek, az írás egyik bekezdésében eredetileg Demján Sándor, Hernádi Zsolt és Csányi Sándor neve is szerepelt.

Abban a cikkben, amit a Zindexre kattintó nagyérdemű olvashatott, ez a három név már nem volt olvasható. A gondos szerkesztői kéz, ki tudja miért, kigyomlálta az oda nem illő növényt. Kínos lehetett az említett urak esetleges érintettsége, vagy csak a túlzott óvatosság vezette a cenzort – valószínűleg sosem fogjuk megtudni.

Nem is kell persze mindent megtudnunk. (Lám, a Zindex-közeli Fidesz programjáról is alig tudtunk valamit, mégis milyen sokan szavaztak rájuk).

A média berkeiben járatlan olvasók számára jelzem: a főszerkesztőnek amúgy jogában áll, hogy az újság érdekeinek megfelelően változtasson a cikkeken. Amennyiben azonban ez a változtatás az írás mondanivalóját érdemben befolyásolja – mondjuk így: egészen más megvilágításba helyezi – akkor azt, finoman fogalmazva, illik megbeszélni a szerzővel

A Fidesz-közeli Indexnél nem ez történt, emiatt Bodoky Tamás felháborodott, és beadta a lemondását.

Egyszerű, hétköznapi történet. Hogy a Balog Zoltánnal készült interjú a felsőbb erők kérése ellenére miért jelent meg, nem tudhatjuk. Talán csak annyi történt, mint az egyszeri lóvásáron, ahol az eladó így védte a lovat, amikor az nekivágtatott a falnak: nem vak az kérem, hanem bátor.

Szerintem semmi nem változott a magyar médiában: Megyesi továbbra is az egyik legjobb hazai közíró, a Zindex pedig a történtektől függetlenül, maradt olyan, amilyen.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata