Előbb a párt sajtóosztálya, majd maga az érintett cáfolta a Facebookon a hírt: Orbán Viktor a lapértesülésekkel ellentétben, nem mond le a választások második fordulója után. Nagy meglepetést nem keltett a bejelentés, különösen azok körében nem, akikben fel sem vetődött, hogy Orbán lemondana.

Igaz, most élete eddigi legnagyobb kihívása előtt áll – ezt mondta a győztes választások éjszakáján. Amiben lehet valami: mert valóban nincs annál nagyobb dilemma, minthogy mit kezdjen az ember az ölébe hulló kétharmados többséggel.

Királyként viselkedjen, vagy demokrataként?

Orbán Viktor nem szokott lemondani. Volt már olyan az elmúlt bő két évtizedben, amikor nem ő volt a Fidesz elnöke, ám akár Áder, akár Pokorni, vagy Kövér volt papíron az első számú vezető, soha nem lehetett kétséges, hogy ki a párt örök és megbonthatatlan vezére.

Első az egyenlők között: addig jó, míg Orbán él.

Persze, azért nem voltak teljesen légből kapottak a hírek, miszerint Orbán idővel búcsúzik a tisztségétől. Volt idő, amikor az sem volt biztos, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje. Nem különösebben vonzotta a feladat, ami, valljuk meg, valahol érthető: egy olyan országban, ahol rajta kívül már mások is betöltötték ezt a posztot, számára nem igazi kihívás miniszterelnöknek lenni. Meg aztán macerás dolog is az ilyen, sok munkával jár, illik valamennyire komolyan venni.

Akkor már inkább köztársasági elnöknek jó lenni. Az jobban megy hozzá, többet lehet villogni, távoli egzotikus tájakon öregbíteni a magyarság hírnevét. Őrködni a nemzet egységén, minden magyar háromharmados országának élén tündökölni.

Sokan biztosra vették, hogy Orbán valójában erre hajt. Sólyom László csak augusztusig lesz köztársasági elnök. Akkor jár le a mandátuma, s bár elvileg ismételhetne, vélhetően nem jön össze neki újabb öt esztendő. Pedig Sólyom szeretne továbbra is a Sándor Palotában lakni – nemrég jártam arra, s bár csak kívülről csodálhattam meg az épületet, mondhatom, príma hely. Jó a levegő, pazar a panoráma, s az utóbbi időben már gárdaavatás sem zavarja az idilli környezetet.

Sólyom tehát maradna, de nem lesz maradása. Mást választanak majd helyette a mostani győzők. Pedig a mi köztársasági elnökünk mindent megtett, hogy az őt jelölőknek a kedvében járjon: beszédes hallgatásaira, rosszul időzített, fals megszólalásaira sokan emlékezünk az elmúlt évekből.

Ám a Fidesznek ez bizonyára kevés. Túl sokat tudnak Sólyomról, és Sólyom is túl sokat tud róluk.

Ráadásul, kiszámíthatatlan, öntörvényű, hiú és sértődékeny. Megbízhatóbb, jobban kezelhető köztársasági elnök kell a zemberek által pajzsra emelt vezérnek. Olyan, akinek még véletlenül sem jut eszébe egy törvényt átgondolásra visszaküldeni az amúgy kétharmados parlamentnek, normakontrollra az addigra még a mostaninál is gondosabban összeválogatott alkotmánybíróságnak.

Sólyommal sem igazán nagy a rizikó, de a kockázatot, ha lehet, a minimálisra kell csökkenteni.

Olyan köztársasági elnök kell a Fidesznek, akiben feltétel nélkül, minden körülmények között megbízhat. Olyan, aki még soha nem hazudott az embereknek, aki kínosan ügyel arra, hogy ne ők kapják a legtöbbet.

Talán több ilyen személy is szóba jöhet, de a mi látókörünkben jelenleg mindössze egy ilyen ember van. Nem szívesen árulnánk el, kire gondolunk, még találgatásokra adna okot.

Legyen elég annyi: Orbán volt, van, vanni fog.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata