Azért mert a kormányzati kommunikáció megint béna, még nem lenne muszáj aljasnak lenni.

A H1N1 oltás körüli hisztériára gondolok, mi másra is ezekben a napokban. Mert most és itt már nem pénzről van szó. Még csak nem is arról, hogy kié lesz a hatalom. Emberek életéről van szó, idős és fiatal emberek életéről, még meg sem született magzatok egészségéről.

A hatalomért, tudjuk, semmi sem drága. A hatalom ugyanis pénz: fel lehet tölteni a kiüresedett pártkasszát, be lehet váltani a régi, és mostanra már nagyon türelmetlen harcostársaknak tett ígéreteket.

Amikor néhány hónappal ezelőtt először hallhattunk az akkor még szegény sertésekről elnevezett influenzáról – amely aztán a későbbi keresztségben a fess új-influenza névre magyarosítottak – szokás szerint nem vettük komolyan. Jöttek ugyan hírek, hogy a világon az elsők között kezdjük kifejleszteni a vírus elleni szert. Hogy már jól haladnak a szakemberek, az sem kizárt, hogy elsők között leszünk felvértezve a vírus ellen.

Aztán elkészült a vakcina, persze, nemcsak nálunk, de a világ sok más országában is. Igaz, nem mindenhol, északi szomszédaink, Bezzegék például nálunk vásárolnak, Ukrajnában pedig már katasztrófa van.

Nálunk van oltóanyag, de hisztériával jobban el vagyunk látva, mint a H1N1 elleni vakcinából.

Egyszerű lenne azt állítani, hogy az oltóanyag-bizniszben érdekelt végek háborújáról van szó. Ha csak ez lenne, nem volna vele gond: intézzék el egymás között, ahogy tudják.

És a mások baja, például a németeké, sem kell, hogy a mi bajunk legyen. Mert a sokszor megcsodált németeknél is dolgoztak az ordas erők, a hülyeség és az emberi aljasság mindenütt határtalan. Nem szeretnék tippeket adni a választások közeledtével az utcákat ellepő nénike-kommandóknak, de Németországban elterjedt, hogy a kormánytagok és egyéb magas rangú vezetők más oltást kapnak, mint az egyszerű pórnép. Kiderült persze, hogy kacsa az egész, úgy hülyeség, ahogy van, de a tudatlanság, tudjuk, jól jövedelmez - iparágak épülhetnek a hiszékenységre és a tudatlanságra.

Aztán elkészült a magyar oltóanyag, de sok köszönet nem volt benne. Nem a szerrel volt baj, hanem azzal, ahogyan fogadták. Azt mondták rá, hogy nem jó. Hogy több a mellékhatása, mint amennyit használ. Hogy drága, miért nem adják mindenkinek ingyen? Hogy megint a multik nyernek rajta.

Abcúg karvalytőke, Oszi bá’ for President!

És naná, hogy jöttek az interneten az ilyenkor megszokott lánclevelek. Hogy nagyon veszélyes. Nem az influenza, hanem az oltás. Meg hogy nyomkövető van beépítve a vakcinába.

A háziorvosok, akiken a legtöbb múlik, mert a betegnek jobb híján bennük van bizodalma, sunyin hallhattak. Tisztelet a kivételnek, de ők nincsenek sokan, vagy ha igen, valamiért nem hallatszik eléggé a hangjuk. Talán, ha a sajtó tisztességesebb lenne, és segítene, hogy meghallhassák őket.

Még a legnevesebb magyar genetikus tudományos tényekkel alátámasztott véleménye is alig nyomott a latban. Hiába érvelt Czeizel Endre, hogy aki teheti, oltassa be magát, a hisztéria folytatódott.

Nálunk ugyanis van jobb-és baloldali influenza. Ha a Magyar Köztársaság leendő királya oltatná be magát a népek előtt, udvartartásának öles nyelvcsapásokkal elegy lojális asszisztálásával, akkor tömegek rohannák meg a patikákat, hogy minél előbb beszerezzék az oltóanyagot. Ha Bajnai és a szakminiszter kap szurit az újságírók előtt, udvariasan fanyalog a média.

Jellemző, hogy a más esetekben oly harcos orvosi kamara beszédesen hallgat. Éger úr és társainak mintha nem lenne véleményük az ügyről.  Felelős orvosként nyilván etikátlan lenne rosszat mondani az oltóanyagra, Fidesz-közeli elkötelezettként, pedig nem mondhatják, hogy tessék élni a kormányzat által kínált lehetőséggel.

Amikor híre jött, hogy a vírus döngő léptekkel közelít, már Ukrajnában van, hirtelen fontos lett, hogy legyen elég oltóanyag. De nincs, majd csak lesz. Az ezerszer elátkozott gyártó mindössze félmilliót tud hetente legyártani. A patikákban hiánycikknek számít a vakcina, ráadásul a szlovákok is nálunk vásárolnak, egy szerencsétlen részeg pedig betöréssel jutott hozzá a szerhez.

Aztán lett szer, ha még nem is elegendő, de sokan már hozzájuthatnak. Ekkor kérte meg az egészségügyi tárca a háziorvosokat, tekintsenek el a 200 forintos oltási díjtól. Hátha ennyi pénz is számít valakinek.

A háziorvosok persze beintettek. Mint ahogyan beintettek annak idején a 300 forintos vizitdíjnak is - a betegek érdekeire hivatkozva.

Most mintha a betegeknek nem lennének érdekeik. Csak a háziorvosoknak vannak, meg a mögöttük álló politikai erőnek.

Talán, ha a Magyar Köztársaság jövendő királya kérné őket… A jelenlegi köztársasági elnökre már gondolni is felségsértés - amíg az összes bazsarózsa nincsen elrendezve, addig ilyen csip-csup ügyekben ne várjuk, hogy megszólaljon.

Hozzáértők szerény számításai szerint néhány hét múlva már szakmányban irtja a magyarokat az influenza. Nem annyira talán, mint az ukránokat, de jobban, mint a nálunk szerencsésebb népeket.

Mert vannak országok, ahol a betegséghez és a gyógyításhoz tudományos alapon közelítenek.

Lehet, nem is a H1N1 ellen, hanem az un. Magyar vírus (virus hungaricus) ellen kellett volna valami alkalmas szert kikísérletezni?

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata