Viktorka Jézuskája
Most már szinte majdnem biztos, hogy ha csak közbe nem jön valami, akkor nagy valószínűséggel jön a Jézuska Viktorkáékhoz. Ráadásul nem üres...
Most már szinte majdnem biztos, hogy ha csak közbe nem jön valami, akkor nagy valószínűséggel jön a Jézuska Viktorkáékhoz. Ráadásul nem üres kézzel érkezik, ajándékot is hoz magával.
Viktorka már több mint egy évvel ezelőtt kinézte magának ezt a játékot, ám a szülei nem akarták neki megvenni. Nem való ez neked, mondták Viktorkának, ám mint utóbb kiderült, mindez csak olaj volt a tűzre. Viktorka ugyanis világéletében erőszakos gyerek volt, ha nem kapott meg valamit azonnal, kiverte a balhét. Földhöz csapdosta magát, a falat rugdalta, hangosan hisztizett. Azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kapja meg a játékokat, akkor 72 órán keresztül nem eszik, nem iszik, nem vesz levegőt, nem megy ki a vécére.
Volt olyan gyerek, aki felnézett rá, de a legtöbben inkább tartottak tőle. Általában igen hamar dühbe gurult, megesett, hogy az egyik társát leöntötte kakaóval, egy másiknak pedig mérgében széttaposta a homokvárát.
A család egyik ismerőse már vagy tíz évvel ezelőtt, amikor Viktorka sokak szemében még ártatlan, kedves kisgyereknek látszott, tigrisnek nevezte a gyereket. Vérszomjas, puha léptű fenevadnak, aki csendben, halkan körbeszaglássza az áldozatát, majd szinte észrevétlenül lecsap rá. Olyan gyorsan, hogy a szerencsétlen áldozatnak még félni sem marad ideje - egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy már meg is lett ölve.
Öt ével ezelőtt Viktorka elveszítette az egyik kedvenc játékát. Pontosabban: nem elveszítette, hanem elvették tőle. Azt mondták neki, hogy mostantól nem játszhat vele, mert az most egy másik gyereknél van, várjon, míg újból sorra kerül. Addig meg viselkedjen rendesen, egye meg a spenótot, ebéd után pedig menjen el szépen alukálni.
Viktorka azonban nem tud várni. Túlmozgásos, hiperaktív gyerek, aki életelvét egy régi Beatrice-dalból vette: Mindent akarok, de azt most rögtön, / minden akarok azonnal,/ minden akarok,/ de azt most rögtön,/ még, még ma.
Hisztivel teli évek jöttek. Árulkodni kezdett a szüleire. Más családokhoz ment mószerolni, azt állította, hogy náluk odahaza semmi sem jó. Nem adnak neki enni, bántják, és nem figyelnek rá. És csak akkor kap valamit, ha rendesen tanul – de legalábbis elpakolja maga után a szennyes ruhákat.
Ekkor nézte ki magának Viktorka a játékot. Veszélyes játék volt, mindenki tudta, és drága is egy olyan családnak, mint amilyen a Viktorkáéké. Lenne más helye annak a pénznek, ám Viktorkát ez nem érdekli. Amilyen mohó, és hirtelen haragú, azt hiszi, csak ki kell nyújtania a kezét, és rögtön megkaphatja, amit akar. Hiába mondták neki a szülei, hogy ennek a játéknak nincs értelme.
Viktorkát ez nem hatotta meg. Neki KELL ez a játék! Addig-addig hisztizett, míg a szülei végül beadták a derekukat. Jó, legyen, mondták nagyot sóhajtva, miközben tudták, hogy rosszat tesznek ezzel elkényeztetett fiúcskájuknak. Legyen meg az ő akarata.
Más gyerek örül ilyenkor, kisimulnak a vonásai, ám Viktorka, ha lehet, még inkább vérszemet kapott. Már nem lehetett vele bírni. Követeledző lett, és erőszakosabb, mint valaha. Nehogy, már a disznó takarítsa ki maga után az ólat! - mondta egyik nap a szüleinek. Akik, jobb híján csak megvonták a vállukat és rezignáltan ennyit mormoltak a bajuszuk alatt: éhes háziállat makkal álmodik.
Ez lett Viktorkából, akit valaha tigrisnek nevezett a család egyik ismerőse: éhes háziállat. Egy elkényeztetett gyerek, aki a földre veti magát az áruházban, ha nem kapja meg azonnal a játékot, amit kinézett magának.
Majd szólunk a Nyuszinak, próbálták csitítani a rettenetes gyereket, ám sikertelenül. Viktorkának ekkor már semmi sem volt jó. AZT AKAROM, HOGY A JÉZUSKA HOZZA! – toporzékolt Viktorka.
Hol volt már az ajándékozás szentsége, az ünnep meghitt varázsa? Viktorka mindenbe beleszólt, mindenről tudni akart. Felhívta az áruházakat, és megfenyegette őket: holnap reggel, de legkésőbb zárásig legyen a raktárukban az ő ajándéka. Hiába mondták neki, hogy várjon türelemmel, Viktorka a földre vetette magát, úgy hisztizett, hogy még a szomszédos házban is hallani lehetett.
Amikor végül tudatosult benne, hogy még várnia kell, olyan lett, mint a viccbéli agresszív kismalac. (Aki, mint tudjuk, beleesett egy gödörbe, és sehogyan sem tudott onnan kikecmeregni. Arra jött egy jó tündér: várj kismalac, segítek! NEM VÁROK! - üvöltötte a malac).
Viktorka sem tud várni. Már nagyon akarja a legújabb játékát. Sok játéka volt már, olyan is akadt közöttük, amelyik sokáig tartott, de a legtöbbet hamar elrontotta.
Most, ez a játék nagyon kell neki. Meg is kapja majd a Jézuskától még jól sem kell viselkednie hozzá. Csak még azt nem tudni, mikor jön a Jézuska? Télre már nem ér ide, az biztos. Tavasszal, de lehet, hogy csak a nyár elején hozza meg a Viktorka ajándékát.
Kérdés, ha megkapja végül, amire annyira vágyott, mihez kezd majd vele?
Nem tudhatjuk. Jó lenne látni az arcát, amikor kicsomagolja a rég várt ajándékot: örül-e neki, vagy, mint a többi játék, ez is a szemétben végzi: csak addig volt fontos neki, amíg meg nem kapta.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
