Az eredményeket ismerjük, vereség a köbön. A romániai önkormányzati választásokon az Orbánék által negligált RMDSZ messze jobban szerepelt, mint a két másik, a Fidesz által támogatott magyar párt. (Nevük ne említtessék, erre a rövid időre megjegyezni nem érdemes.)

Mi lehet Kövér László táskájában: Nyirő József hamvai, vagy narancsos bukta?

De összességében kudarc a javából, és nem a romániai magyarok kudarca. Annak a politikának a sara ez, amely miatt Felvidék után (ahol a tiszta magyar párt szintén nagyot bukott) most Erdély is elveszett.

Másként nem is lehetett. Erdély nem gyarmat, az ottani magyarság, bármennyire is érthetetlen egyeseknek, nem a Fidesz kihelyezett tagozata. Erdély ma Románia része, olyan hely, ahol sok magyar ember lakik.

Itt kellene abbahagyni az Erdély fölötti rendelkezésről szóló gondolkodást, és gyámkodás helyett segíteni őket. Azzal, amire szükségük van. Ha kell pénzzel, kultúrával, szeretettel, felelősséggel.

Utóbbi mintha hiányzott volna mostanában. Nem kicsit, nagyon.

Orbán Viktor és pártja valamiért azt gondolta, hogy Erdélyben is kétharmaduk van, amiből az is következik, hogy akárcsak idehaza, a romániai magyarokkal is mindent megtehetnek. Megtehetik azt is, hogy egyes vezetőik egy négy évvel ezelőtt alakult, az erdélyi magyarság által kis támogatottságú párt mellett korteskednek. És megtehették, hogy az év elején újabb magyar pártot gründoltak Erdélyben, a finoman fogalmazva is megosztó személyiségű Tőkés László vezetésével.

Utóbbi két politikai tömörülés most azon a kétes hírnéven veszekszik, hogy a három magyar párt közül melyiküké a dobogó második, és kié a harmadik foka.

Mely fokokkal egyébként legitimitás nem jár semmi. Csak a szégyen, ahogyan mondani szokták.

A széthúzás szégyene az összefogás szükségszerűsége helyett.

Orbán és a Fidesz az összefogás hiányáról papolnak, amiből az látszik, hogy a tanulságokat nem tudják levonni.

Azok hiányolják most az összefogást, akik korábban minden eszközzel ez ellen voltak. Akik kínosan ügyeltek arra, hogy még véletlenül se mutatkozzanak közösen az RMDSZ politikusaival és szimpatizánsaival - a magyar külpolitika (mondjuk inkább így: belpolitika) inkább a Fidesz-közeli Tőkés László és Szász Jenő pártját fogta.

Láttuk, mi lett a vége. Az RMDSZ-nek ugyan a korábbi 184 polgármestere helyett most 200-nál is több van, de a legfontosabb várak, Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti elestek.

Nem örülhet senki, legföljebb azok kárörvendhetnek, akik nem kedvelik a magyarokat.

Pedig az RMDSZ részéről többször is kérték Kövér Lászlót és társait, hogy maradjanak ki a kampányból. Segíteni nem tudnak, ártani pedig nem szükséges – van elég baj Erdélyben a Fidesz nélkül is.

Zárójelben, de távolról sem mellesleg: amit a Fidesz most Erdélyben művelt, az ellentétes az alaptörvénynek átkeresztelt magyar alkotmánnyal, miszerint a magyar állam köteles támogatni a határokon túl élő magyarság képviselőit.

Nem azokat, akiket Budapestről kineveznek, hanem azokat, akikben az Erdélyben (Felvidéken, Vajdaságban és máshol) élő magyarok megbíznak.

Magyarán: nem innen, a központból kellene Illetékes Elvtársnak eldöntenie, hogy odalent, a végeken mi a jó.

A Nyirő József újratemetésével kapcsolatos gyomorforgató cirkuszt ne is említsük. Nyilván ennek is szerepe volt a vereségben, és ez is bekerül majd a történelemkönyvekbe, az őt megillető, méltó helyre. A magyar múlt nem makulátlan lapjai közé – van belőlük bőven, kár ezek számát növelni.

Friss hír, hogy lemondott posztjáról Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár. Az okokat még nem tudni, ám csodálkoznánk, ha távozása nem lenne összefüggésben a Fidesz csúfos erdélyi szereplésével. Az elmúlt hetek, hónapok botrányai nyilván Szőcs erdélyi identitását és kapcsolati tőkéjét is kikezdték.

A Fidesz a Felvidék után most „Édeserdélyt” is megvédte. Orbán eltévedt Erdélyben: ha a Nyirőnél és Wass Albertnél nagyságrendekkel jobb író, Tamási Áron ma élne, bizonyára már készen lenne a „Viktor a rengetegben” című könyvével.