Fát vág a székely a fiával. Egyszer az öreg

a fejszével a fiú lábát találja el.

Szörnyű nagy a seb, ömlik a vér.

Apám, ez most vicc volt, vagy

 komoly? – kérdi a fiú.

        Hát fiam, ez bizony komoly! - Na, azért! Mert viccnek egy kicsit durva volt!

Azért azt jó tudni, hogy a bácsi csak viccelt. Kis barackot nyomott a fejünkre, megcsipkedte a pofikánkat. Ennyi volt, nem több. Nem gondolta komolyan, vicces kedvében volt, irigyelhetjük érte.

Mi többiek, akik nem vagyunk a Demokrata című hetilap főszerkesztői, sem pedig cikkírói, mostanában sajnos egyáltalán nem vagyunk vicces kedvünkben.  Közeledik a tél, hidegednek a nappalok: hamarosan a sötétség.

De azért jó érzés arra gondolni, hogy akadnak honfitársaink, akiknek van kedvük még a viccelődésre.

Nemrégiben a Demokrata című lap cikkírója könyvek ellopására és tönkretételére buzdította az olvasókat. Nem minden könyv eltulajdonítását és megrongálását tartotta hazafias cselekedetnek, csak azokat, amelyeket ótvarok és átkok írtak, olyan szerzők, akiktől hányni lehet. „Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok”, írta a szerző.

Jó ideje már, hogy vicces bácsikkal és nénikkel vagyunk körülvéve: Oszi bácsi is csak viccelt a gumikalapáccsal, meg Morvai néni is, amikor magunk- és magukfajtára osztotta a magyarokat.

Veszélyesen vicces lett körülöttünk a világ, poénok repkednek a levegőben,  csak győzze az ember kapkodni a fejét, nehogy eltalálja valamelyik magasröptű darab.

Jelesül arról lenne szó, hogy Bencsik András főszerkesztő – a bíróság által jogerősen betiltott Magyar Gárda egyenruhájának megálmodója - a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete igazgatójának levelére válaszolva megvédte a könyvkommandó felállítására buzdító cikk szerzőjét, valamint az abban foglalt gondolatokat. Bencsik szerint Pozsonyi sajtómunkás csak viccből írta, hogy tegyük tönkre az ótvar könyveket, lopjuk el őket a könyvtárból, hogy ne tudják tovább mérgezni az igaz magyarokat.

Nem árt, ha tudjuk: viccelve van velünk. Akár akarjuk, akár nem – még akkor is, ha netán semmi kedvünk sincs nevetni.

Pedig már azt gondoltuk, elmúltak azok az idők, amikor mások mondták meg helyettünk, mi az, amit komolyan kell vennünk, és mi az, ami vicces. A Demokrata könyvkommandók felállítására buzdító cikke – Harcra fel!– egyáltalán nem  vicces. És nem csak azért nem az, mert a címe valamelyest hajaz a Hitler nevű illető Harcom címen publikált könyvének címére.

A Demokrata írása nemhogy nem vicces, de még csak nem is nevetséges. Inkább undorító.

A főszerkesztő válasza pedig gyáva, aljas és hazug. Mert megvédhette volna Bencsik a cikk íróját, és annak silány gondolatait.

Vagy, teszem azt, elhatárolódik tőle. 

A legjobb az lett volna persze, ha nem is közli a cikket.

Humorra hivatkozni, Karinthy Frigyest citálni a Demokratában - még viccnek is rossz.

Ótvar és átok. Stílszerűen: mindjárt hányok.