Amint az oly sokszor lenni szokott, ezúttal is a Magyar Nemzet kezdte a nemzet okosítását. Ők szellőztették meg először, hogy a kormány most már nem csak árulja, de el is adta a hazát. Méghozzá jó pénzért, ráadásul a nemzetközi karvalytőkének, mely cég egyébként a Valutaalap képében szokta tiszteletét tenni minálunk. Olyan hitelszerződést kötött a magyar kormány, hogyha nem tudjuk visszafizetni a kölcsönt, akkor karvalyék vihetik a Szent Koronát és az Országházat. Mi meg, szegény magyarok, mint már annyiszor a történelem során, csak nézhetünk bután magunk elé, és legföljebb azon marakodhatunk, hogy ki találta fel a Mohácsi vészt.

Ha a hülyeség lábra a kap, akkor tudvalevő, hogy nincs megállás. Patrubány Miklós, aki még mindig a Magyarok Világszövetségének az elnöke, levelet írt az ügyben Sólyom Lászlónak. Kérdéseket tett fel a köztársasági elnöknek, hogy akkor most mi is ez az izé a Szent Koronával, és ha lenne oly kedves megmondani, mikor viszik a hitelezők az Országházat?

 A köztársasági elnök persze hallgat. Mit is mondhatna, tuti, hogy vaj van a füle mögött – naná, hogy ő is benne van a bizniszben. Sőt, nemcsak lehet, de jó helyről tudom, mert egy Sólyom-közeli illető elszólta magát, hogy a köztársasági elnök húsz százalékkal részesedik az üzletből, ennyit kap a Szent Koronából, az Országházban pedig többségi tulajdonos.

Egyébként meg nyitott kapukat dönget a Magyar Nemzet, úgyhogy Patrubány mintha árnyékra vetődött volna. A magyar haza ugyanis már régóta idegen kezekben van, szétkapták, mint Floki a lábtörlőt. Csakhogy ezt a tényt ügyesen titkolják, nyolcvan évre lett titkosítva, nem is lehet feloldani, talán ha ötszáz mélymagyar sámán közösen verné a tamtamot, akkor lehetne valamit keresni.

Még szerencse, hogy minálunk semmi sem maradhat titokban. Így az is kiszivárgott, hogy a Dél-Dunántúlt már négy évvel ezelőtt eladták a karvalytőkének, tavaly egy turista a Fülöp-szigeteken látta. Valami furcsa helyi maskara volt rajta, kicsit akcentussal beszélt, egyébként jól van, és üdvözli az otthoniakat.

És a Halászbástyának, jobb, ha tőlem tudják, már csak a mása van a Várban - mely utóbbi egyébként szintén csak alteregója az eredetinek. A Halászbástya jelenleg Izlandon van, ahol most ugyan tombol a kormányválság, de még akkor vették meg, amikor azt hitték, hogy van ilyenre pénzük. A Vár pedig köztudott, hogy már régóta a szlovákoké, egy szupertitkos szerződés értelmében bármikor továbbadhatják a kínaiaknak, akik azt tervezik, hogy beépítik a Nagy Falba, ami megmarad belőle, azt kimérik Nyolckincs mártásnak egy körúti gyorsbüfében.

És hogy végképp ne legyenek illúzióink: tavaly Amerikában láttam a Balatont. Először azt hittem, káprázik a szemem, de nem, tényleg a magyar tenger volt. Közvetlenül Las Vegas mellett búslakodott a sivatagban – ami azt illeti, tényleg találhattak volna jobb helyet neki. Hogy kerül egy magyar tó a sivatagba, kérdeztem magamban, de aztán rögtön válaszoltam is: a karvalytőkének soha sem volt ízlése, a múltkor is láthattuk a karvalytőkét, az Andrássy úton vonult lila tangában, hóna alatt táskarádióból bömböltette a lakodalmas techno-t.

Ez hát a helyzet tisztelt honfitársaim, aggódjunk együtt a Magyar Nemzettel, vezesse kezünket levélírás közben Patrubány Miklós.