Felelni fogsz te is

Felelni fogsz te is, mert megfeleltél nekik, kétharmados kéjjel osztottad a kokit. Elloptad a jövőt, elüldöztél sok menőt, közönyösen nézted, hogy a múlt visszanőtt.

Toltad a szekeret, tapsoltál felállva, tapostál lefelé, felfelé gratulálva. Térden csúszva nyaltál, aranyat találtál, ájtatosan néztél, s még csak nem is hánytál.

Átvetted a címet, mert az neked már járt, megdolgoztál érte, megkérted az árát. Sodródsz csak az árral, mész te is a nyájjal, nem bíbelődsz sokat, ha lopni kell, a zárral.

Megölted Radnótit, újraszülted Horthyt, nem kérte őt senki, itt valaki bűzlik. Felfal a farkatlan fülke-falka féreg, akkor vagy csak félelmetes, hogyha félnek tőled.

Kérdezni sem fognak, de felelni fogsz te is, te is, te is, te is, te is, te is, te is.

Játszottad a némát, te is, te is, te is, cinkos lettél te is, te is, te is, te is.

Nyereg alatt puhított hős

Hegyek között, völgyek között, zakatol a vonat. Elmegyek, úgy döntöttem, nem téged választalak. Nem kellesz már, elegem van tebelőled, elindulok, még ma este, lehetőleg.

Itt marad a szobatiszta masiniszta, aki miatt nem jövök már ide vissza. Gőzöm sincs, mér’ megy a gőzös Kanizsára. Csak azt tudom, máshol leszek, nemsokára.

Rajtam van az agyonhordott nagykabátom, szívemben a Rejtő Összes, s a hathárom. Viszem a követ, mire Radnóti lépett, hogy ne feleljen aznap, és még sok más képet. Nagykörutat, kisvasutat, mellékutcát, valaha volt életem megannyi cuccát.

Velem lesz az ezeréves magyar átok, ha keresed, nálam mindig megtalálod.

Nyereg alatt puhított hős, magyar álom, egy életem, egy halálom, meghálálom.

Messzi hegyek, völgyek közé vitt engem a vonat. Elmentem, úgy döntöttem, nem téged választalak. Itt hagytam az életem és minden másom. Őrizzétek, hátha mégis…

… majd meglátom.

Felcsút felé félúton

Felcsút felé félúton én azon gondolkodám, kié lett a trafikom, és a nemzeti dohány. Ki nyúlta le a sok lóvét, s kinek zsebe tele, kivel kellett volna inni, jóba’ lenni vele. Kinek köszönni előre, s kit inkább megvenni, fogadásra, Vidi meccsre, kivel kéne menni. Kié lesz a közbeszerzés, ki kapja a mutyit, ki az, ki adja a bankot, s ki játssza a janit.

Kié lett itt ez az ország, kié az adósság, ki jön jól ki a sok rosszból, s kinek marad a kórság. Kinek szolgál ez a rezsim, s ki kap földet, szántót, ki nevet az elején, és ki höröghet zárszót. Kié lesz a zsíros falat, ki festheti a falat, ki az, aki vágja a fát Magyarország alatt. Ki az, aki azt mondja, hogy ő maga a haza, s ki az, aki elhiszi, hogy neki van igaza.

Felcsút felé félúton én, azon gondolkodám, hogyan lettél édes hazám a gonosz mostohám.