Veled is megtörténhet, ami velünk, magyarokkal az elmúlt öt évben megtörtént.

Azért van most ez a lidércnyomás, mert nem figyelünk egymásra.

Pedig, egyenként jó emberek lennénk: ha beteg gyereket, sanyarú sorsú kiskutyát látunk, felháborodunk és segítünk.

Csak másokért nem érzünk felelősséget.

Amikor a kétharmad belerúgott az egyenruhásokba, te hallgattál. Azt hitted, megúszhatod, ha befogod a szád, behúzod füled-farkad. Ha észrevétlenül meglapulsz.

Különben is: nem vagy tűzoltó, sem katona.

Nem lehet megúszni, mert mindenki sorra kerül.

Amikor megalázták a pedagógusokat, nem szóltál egy szót sem. Nem vagy tanár, azt hitted, kimaradsz a rosszból. Belegázoltak az egészségügyiekbe, a hajléktalanokba, a munkanélküliekbe, nem volt egy szavad sem. Nem vagy orvos, ápoló, gondoltad magadban, fedél még van a fejed fölött, munkád is van, igaz, megélni alig tudsz belőle.

Agyagba döngölték a földműveseket, a postásokat, a kéményseprőket. A mozdonyvezetőket, a buszsofőröket, az autósokat, a gyalogosokat. Az adósokat, a hitelezőket. A hivatásosokat, a civileket.

Kismamákat, nagymamákat.

Beletapostak a diákokba, és nem érezted, hogy mondanod kellene valamit. Nem vagy diák, a mások baja nem a te bajod. Mozdonyt nem vezetsz, gyereked külföldön, unokád nincs.

Belerúgtak a juhászba, a halászba, a molnárba, a madarászba.

A kertészbe, a kovácsba, a szakácsba.

Miért is mozdultál volna, ők sem tettek érted semmit.

A cinikus, sunyi hatalom ismer téged, jobban, mint gondolnád. Ezért tudta és merte megtenni ezt veled, és mindnyájunkkal. Lebontotta a jogállamot, széthordta az országot. Ezek itt, gondolta magában a cinikus, sunyi hatalom, úgysem veszik észre. Vagy ha mégis, nem fáj nekik. Ezeknek - ezek az ezek lennénk mi – így is jó.

Langyos a sör – ha nekünk így is jó.*

Belőlünk, magyarokból, hiányzik a szolidaritás. Annak a felismerése, hogy ahol másnak rossz, ott nekünk sem lehet jó.

Olyan országban, ahol nem jó péknek lenni, ott zöldségesnek sem jó lenni. Katonának, hivatalnoknak, írónak, olvasónak, öregnek, fiatalnak.

Magyarnak.

Több szolidaritást, barátaim. A saját érdekünk, hogy odafigyeljünk a többiekre.

* Dusán Sztevanovity: Így is jó.