Vekker szerint a világ
Csak tessék, tessék, Urak és Szépleányok! Az Önök örök és megbonthatatlan keljfeljancsija ismét előhúzta magát a kalapjából, saját hajánál...
Csak tessék, tessék, Urak és Szépleányok! Az Önök örök és megbonthatatlan keljfeljancsija ismét előhúzta magát a kalapjából, saját hajánál fogva erősen tartja magát, és el nem engedné a világ összes kincséért sem: annyi kudarcba fülledt próbálkozás után végre valahára sikerülnie kell a varázslatnak!
Igen, tisztelt Hölgyek és Szépleányok, három a magyar igazság, nincs ráadás, mindent akarunk és azt most rögtön. Vagy ha nem is mindent, de legalább a hatalmat mindenáron. Nem is magunk miatt T. Urak és Szépleányok, ahogyan azt ellenségeink terjesztik rólunk: bennünket a magunk sorsa már régen nem érdekel. Sőt, régen sem érdekelt, a mi szerény kis sorsunk már el van rendezve rendesen, mi már régen belenyugodtunk, hogy nem mi kapjuk a legtöbbet. Az Önök örök és megbonthatatlan varázslója nem pitiáner praktikákban utazik: nagy összefüggésekben gondolkodik, általános érvényű globális alapvetéseken töri a fejét, olyanokon, amelyekhez képest a kör négyszögesítése és az örökmozgó megalkotása kifejezetten rutinfeladatnak tetszik.
Az Önök örök és megbonthatatlan keljfeljancsija most azt az illúziót igyekszik kelteni a hallgatóságában, hogy még soha sem hazudott!
Nekünk most a nemzet sorsát kell a vállunkra venni, ami abból áll, hogy visszafordítjuk az időt, hogy minden úgy legyen, mintha nem történt volna semmi.
Amióta jó Széles Gábor urunk megmondta, hogy én valójában Kossuth Lajos reinkarnációja vagyok, szó szerint is megpróbálok felnőni a feladathoz. A legjobb orvosok, Éger doktor és Tsai, már dolgoznak rajta, hogy magasabb legyek: a tükör előtt már egy kicsit hasonlítok is Kossuthhoz. Most éppen azt gyakorlom, hogy tükör nélkül is olyan legyek, mint ő, vagy, ha lehet, még olyanabb. Tudom, még az út elején tartok, de egy dolgot már megtanultam: üzenni. Ezért most azt üzenem, hogy elfogyott a regimentem - ha még egyszer azt üzenem, mindnyájunknak el kell menni.
Mert ha nem megyünk el mindnyájan, akkor nekem kell elmennem. Ezt pedig nem kívánhatják tőlem, én ugyanis, mint mondtam már valamelyik beszédemben, mindig itt vagyok. Engem itt mindig megtalálnak, rám számíthatnak - de ha el kell mennem, akkor nem leszek itt, ezt viszonylag könnyű belátni. És ha máshol vagyok, akkor csak ott lehet számítani rám, ahol vagyok, s nem ott, ahol nem vagyok, vagyis itt.
Ezért kérem Önöket, hogy március 9-én még véletlenül se maradjanak otthon. Ne törjék bele a zárba a kulcsot, mert nem tudnak kimenni a lakásukból! Ne menjenek moziba, mert még véletlenül magukra dől a multiplex! Ne üljenek autóba, mert a páncélozott BMW-nek is négy kereke van, mégis megbotlik. Ne szálljanak villamosra, a legjobb, ha rögtön reggel 6 órakor mindenki elmegy szavazni, mielőtt még ellenfeleink mocskos mancsa betenné a kezét az urnákba.
Ha rám hallgatnak, akkor délre már meg lesz buktatva a kormány. Nekem elhihetik, nem először buktatok kormányt, tudom, mit beszélek. És akkor délután 4 órakor már el lesz törölve a vizitdíj, valamint a vele szövetséges tandíj és kórházi napidíj. Ez a három a magyarság ősi ellensége, ha jól emlékszem már Kézai Simonnál is volt rá utalás (Kézai Simon: Az vizitdíj, valamint az ördögtől való ispotályi fizeccség káros mivoltárul, nem feledve a tudásér” tserébe elvárt iskola pénzet - Kézai Simon Összes Művei Bőrkötésben, Lejtmenethy-Leidenger Manó kiadása, Bécs-Pozsony-Pest, 1774).
Az Önök örök és megbonthatatlan varázslója most megint készen áll arra, hogy teljesítse a nemzet óhaját. Fel a fejjel hát Urak és Szépleányok: a jövő már elkezdődött – s ha velem tartanak, még az is lehet, hogy örökké tart.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
