Mostantól minden másképp volt.

Orbán Viktor hamarosan beterjeszti a parlament elé a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a törvényhozás elfogadja azt, és ettől kezdve a nemzet mindenben egyetért.

Merthogy, a NER – a lenini új gazdaságpolitika, a NEP után talán rövidíthetjük így – azt hivatott demonstrálni, hogy forradalom történt a szavazófülkékben. Hogy több volt ez az áprilisi szavazás egyszeri választásnál. Mert nem csupán a szavazófülkékben zajlott a forradalom, hanem médiában, közhivatalokban, mindenütt.

A Nap is másképp süt, a patak is másképp árad.

A NER-nek az a lényege, hogy az emberek akaratát hivatott megtestesíteni. És jaj annak, aki szembe megy az emberek akaratával! Még az embereknek sem ajánlatos szembe menniük a saját akaratukkal. Ha netán az embereknek kételyeik támadnának azzal kapcsolatban, hogy mit akarnak, kérdezzenek meg egy arra alkalmas személyt. Biztosan találnak ilyet, a Rolls frakció már 1981-ben megénekelte: mindenki alkalmas egy feladatra.

Mostantól tehát minden másképp volt. Nem csak az, ami ezután lesz, vagy ami már most is van, de a történelem is megváltozott.

Új világ kezdődik, visszamenőleges hatállyal

Mostantól mindenki mindennel egyetért, legalábbis abban az esetben, ha nem akar törvényt sérteni. Mert ha a parlament elfogadja a NER-t – és már miért nem fogadná el, hülye lenne kétharmaddal nem elfogadni – akkor törvény lesz abból, amit az emberek akarnak (Már ez is egy merőben új dolog, eddig nyilván az volt a törvény, amit az emberek nem akartak).

Legyen béke, szabadság és egyetértés. Így kezdődik a NER. A teljesség igénye nélkül, csak úgy, miheztartás végett, hozzátehetnénk: legyen jólét, jó idő, jó sok pénz, és úgy általában, legyen minden jó. (Szűnjék meg a színlelt orgazmus!)

A NER-re egyébként nem azért van szükség, mert Orbánnak és legkedvesebb fegyverhordozójának, Semjén Zsoltnak ez lenne a vesszőparipája. Nem róluk van szó ugyanis, hanem a már oly sokszor megénekelt emberekről. Vagyis, így a tervezet, azért kell a nemzetnek együttműködnie, hogy ezután az emberek akarata legyen a jövő iránytűje.

Akkor már inkább a fa mohás oldala. Mert a fa mohás oldala, tudjuk, nem hazudik. Az iránytű tévedhet - gömbvillám, mobiltelefonok milliárdjai, valamint ezernyi más veszély leselkedik az egyébiránt elmés szerkezetre.

A fa mohás oldalát nem lehet becsapni.

„Negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét.”

Magára vessen, aki másképp – is – emlékszik.

Talán meg sem történt mindaz, amit megéltünk, lehet, csak a képzeletünkben létezett, amit mi az életünknek gondoltunk.

Talán tényleg a Mátrixban élünk.

Megpróbálunk együttműködni. Reméljük, sikerül – még akkor is, ha tudjuk, hogy az együttműködés szabad emberek szabad akaratát feltételezi.

Lehet együtt menetelni - kényszer hatására, saját, jól felfogott érdekből kiindulva, seggnyalásból kifolyólag.

Együttműködni csak önként és dalolva lehet.

Persze, kérdés, kinek mi számít dalnak.

Nem vagyunk egyformák.

Kádár János legjobb tanítványa még csak kapizsgálja a kompromisszumok robotosának mondását: aki nincs ellenünk, az velünk van. Kádár János legjobb tanítványa még csupán ott tart, ahol már néhány évvel ezelőtt is tartott: aki nincs velünk, az nincs.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata