Egyre több vicc terjed az interneten, szinte mindenki szegény kormány rovására élcelődik. A legújabb tréfás üzenet valójában egy újkori magyar átok. Így hangzik: Védje meg a nyugdíjadat Orbán Viktor!

Mások, akiknek kevesebb jutott humorérzékből, kevésbé viccesen fejezik ki véleményüket. Alkotmánybírósághoz kívánnak fordulni, népszavazással fenyegetőznek, nemzetközi szervezeteknél keresnének jogorvoslást. Sőt, vannak olyanok is, akik egyenesen azt állítják, hogy a maffia intézi úgy az ügyeket, ahogyan a mi kormányunk bánik a nyugdíjpénztárak kapcsán az állampolgárokkal. Mert ugyan mindenki szabadon választhat, marad-e a magánnyugdíjpénztárban, vagy visszalép az állami rendszerbe, csak hát, mondják egyesek, e szabad választás nagyszerűségét némiképp beárnyékolja, hogy közben pisztolyt szorítanak az illető tarkójához: vagy az aláírása lesz rajta a papíron, vagy az agyveleje.

Megint mások a vendéglősöktől szedett védelmi pénzekhez hasonlítják a kormány által alkalmazott módszert. Azt mondják, hogy a kormány ugyan valóban megvédi az emberek nyugdíját, de nem úgy, ahogyan ígérte, hanem annál sokkal jobban: nemcsak azok nyugdíját védik meg, akik erre kérik, de azokét is, akik tiltakoznak ez ellen. Magyarán: aki nem hajlandó védelmi pénzt fizetni a Fidesznek, az magára vessen, ha elvesznek az eddigi befizetései, s ne csodálkozzon, ha eztán csak ácsingózhat az állami nyugdíj után.

Aki nem engedelmeskedik, az egyetlen fityingre sem számíthat a kormánytól.

Mondjuk a nyugdíj, az alkotmány szerint legalábbis, alanyi jogon jár a dolgozónak, ami persze nem jelent semmit, mivel tudjuk, az alkotmány sem örök. Épp most mondta Kövér László, hogy a leendő új alkotmányban egyetlen dolog nem változik: az, hogy Magyarország fővárosa Budapest. (Ami, valljuk meg, igen nagy önmérsékletre utal, csoda, hogy még nem Székesfehérvár a főváros, vagy egyenesen Felcsút).

Igaztalan vádak érik a Fideszt. Rablóbandának nevezik, közönséges tolvajoknak, akiknek a más pénzére fáj a foguk. Meg kell védenem a kormányt és annak vezérlő erejét, és ki kell mondanom: nem értek egyet azzal, hogy Orbán és csapata maffia módszerekkel intéznék az ország ügyeit.

Láttam elég maffiás filmet, tudom, miről beszélek. Biztos vagyok benne, hogy a Keresztapa című klasszikus mozi, és a magyar kormány két külön világ. Először is, Don Corleone nem szokott két hónapot adni az ügyfeleknek a gondolkodásra – márpedig a mi nyugdíjvédelemre szakosodott kormányunk január végéig adott haladékot, hogy mindenki eldönthesse: lemond-e az állami nyugdíjáról, vagy inkább önként és dalolva odaadja évek alatt összekuporgatott pénzét. Pedig kétharmaddal azt is megtehetné a kormány, hogy nem két hónapot, hanem csupán két órát ad a renitenseknek - ennyi idejük lenne az engedetleneknek arra, hogy a legszükségesebb holmijukat összecsomagolják, és menjenek isten hírével, amíg jól van dolguk.

Meg aztán azt sem gondolnám, hogy bármelyik magányugdíjpénztár vezetőjének attól kellene rettegnie, hogy reggel, ébredéskor, kedvenc lova levágott fejét találja az ágyban a lábánál. Ha Orbán, vagy Matolcsy, netán Selmeczi Gabriella levágott lófejekkel üzenne a nekik nem tetsző ellenfeleiknek, akkor én lennék az első, aki azt mondanám: igen, ez a mi mostani kormányunk maffia-módszerekkel vezeti az országot.

Talált valaki az ágyában a lábánál, levágott lófejeket?

Ugye, hogy nem.

Kéretik árnyaltabban fogalmazni.