3-4 ezer rendőrt küld a kormány a déli határszakaszra, valószínű, hogy az ország más körzeteiből vezénylik a déli végekre a derék egyenruhásokat. Ezt onnan lehet sejteni, mert ha nem így lenne, vagyis, a déli határszakasz környékén is lenne elegendő rendőr, akkor nem kellene odaküldeni őket.

Az viszont már csak tényleg civil akadékoskodás, hogy ezek a rendőrök majd hiányozni fognak eredeti szolgálati helyeikről, mely helyeken megnövekszik majd a bűnözés. (Az a bűnözés, amelynek megszüntetésre egyébként Pintér Sándor belügyminiszter 2010-ben két hetet ígért.)

Ezek az aggodalmak ugyanis nemcsak fölöslegesek de teljességgel alaptalanok is. Tudvalevő, hogy a magyar reformok működnek, amiből egyenesen következik, hogy kevesebb rendőr is el tud látni több feladatot. Ha más nem, az egészségügy példája is bizonyítja, hogy hiába kevés az ápoló és az orvos, hiába, hogy nincs pénz semmire, az emberek gyógyítása flottul, fennakadás nélkül, mondhatni zavartalanul működik.

A déli határszakaszon viszont főként a zsebtolvajok szívják meg a majd megnövekedett rendőri jelenlétet, de nem lesznek könnyű helyzetben a bankkártyával ügyeskedők, az áfacsalók, és az idős emberek becsapására specializálódott termékbemutatósok sem.

Arról nem is szólva, hogy a szép, újonnan felállított határzár a színesfém-tolvajokat is vonzza, főként a november végéig elkészülő, a mostani gyorstelepítésű drótakadálynál (a továbbiakban: GYODA) jóval több és nemesebb anyagot tartalmazó határzár. Ezeket is meg kell védeni a tolvajok ellen, mert rosszul venné ki magát, ha lába kelne a magyar emberek közös tulajdonának.

És akkor még ott van a földikutya-kérdés, amit szintén meg kellene oldani. Ha valaki nem hallott még a földikutyákról, épp ideje hogy pótolja biológiai tanulmányainak eme hiányosságát. A földikutya, úgyis, mint ősmagyar állatfaj, hazánk déli határszakaszán élő pöttömnyi jószág. Ám amilyen kicsi, olyan értékes: állítólag kevesebb van belőle, mint az óriáspandákból, pedig utóbbiak sem dicsekedhetnek fölös példányokkal.

A földikutya eszmei értéke darabonként egymillió forint, de nem ez a legnagyobb baj velük, hanem az, hogy ezek a meglehetősen elővigyázatlan állatok épp ott találtak maguknak természetes élőhelyet, ahol most a GYODA áll, illetve méretesebb társa állni fog. E kedves kis élőlények, amelyek annyira édik, hogy akár egy cuki Vona-plakátra is felkéredzkedhetnének, a migránsokhoz hasonlóan szintén nem tisztelik a határt: ki-be járnak, talán még a magyarok munkáját is elvennék, ha tudnának dolgozni.

Azáltal, hogy a természetes élőhelyüket kettévágják a kerítéssel, még az sem kizárt, hogy fogják magukat, és jó alaposan kipusztulnak. Ezért aztán senki sem lenne meglepve, ha a frissen délre telepített rendőrök, némi kis bérpótlék fejében, rájuk is vigyáznának majd. Ha meglátnak egy földikutyát, amint bizonytalanul téblábol a határ valamelyik oldalán, fegyveres őrizettel kísérik át az általa célként megjelölt területre.

Az is kérdés persze, hogy ezeket a nem helyi illetőségű rendőröket hol fogják elszállásolni. A legjobb az lenne, ha a rendőrök elszállásolására szolgáló létesítmények és a lakott helyeken kívül épülő menekülttáborok egymás szomszédságában lennének. Sok pénzt spórolna meg a költségvetés, ha a rendőröknek nem kellene sokat utazniuk, amikor vigyázni akarnak a déli határszakaszra.

Csak lemennének a ház elé, és már meg is lenne védve minden.