Lehet röhögni azon, hogy Varga Mihály is hozzáhülyült a többiekhez. Interneten terjeszteni, mekkora poén, amikor azt mondta, hogy a lakosság fogyasztása előbb-utóbb úgyis fellendül, ha mástól nem, attól bizonyosan, hogy egyszer mindenkinek elromlik a hűtőszekrénye, és a tévékészülékeket is ki kell cserélni.

Varga miniszter nyilván csak szemérmességből nem említette az egyéb lehetőségeket: hogy az elszakadt, vagy éppen a gyerek által kinőtt cipő helyett is újat kell venni. És néha új ingre is szüksége van az embernek, átmeneti kabátra és tartós elemre, a tej is kifogy a hűtőből, pótolni kell azt is valahogy.

Lehet és kell is röhögni Varga Mihályon. Még akkor is, ha tudjuk, hogy kínunkban nevetünk, mert már megint valamit le akarnak nyomni a torkunkon, meg akarnak etetni bennünket valamivel, aminek nemcsak hogy az íze rossz, de még az egészségre is káros.

Lehet poénokat gyártani, hogy majd Fideszes kommandók alakulnak, amelyek elrontják a hűtőinket és a tévéinket, hogy gyakrabban cseréljük azokat, mint normális üzemmenetben tennénk. A hiba ugyanis bennünk van, mi vagyunk olyan megátalkodottak, hogy nem akarunk eleget fogyasztani.

Mi ez, ha nem szabotázs a nemzet és a kormány ellen?

És az sem lenne meglepő, még kevésbé mulatságos, ha törvény írná elő, hogy a jövőben a szervizek is csak annyira javíthatják meg az elromlott szerkezeteket, hogy azok csak ideig-óráig működjenek. Talán még közbeszerzést is kiírnak majd olyan termékek gyártására, amelyek garantáltan hamar elromlanak. Ez lesz az igazi hungarikum: a napok alatt meghibásodó magyar gázkonvektor, a fél óráig használható olajradiátor, a tíz kilométer után lerobbanó autó, a vírussal együtt árusított számítógép.

Viszik majd a népek, mint a cukrot, mert magyar terméket vásárolni nem csupán hazafias cselekedet, de ellenőrzik is majd idővel.

Lehet mindebből viccet farigcsálni, és közben sírva vigadni, hogy akkor hát ez lenne a sokat emlegetett (szebb) magyar jövő, a fellendülés záloga.

Szárba szökken a tündérmese, vidáman szeli a habokat az unortodox gyorsnaszád.

Lehet és kell is ezen viccelődni, de ennél sajnos többről van szó. Mert az még magyarázható valamennyire, hogy minden élőlény, beleértve az embert is, szeret hasonulni az őt körülvevő világhoz. Varga Mihállyal sincs ez másként, hiába, hogy nem egy Matolcsy, hiába, hogy hozzá képest rendes közgazdász. Ettől még mondhat hülyeségeket, de nem meggyőződésből teszi ezt, hanem azért, mert azt gondolja, hogy különbözni veszélyes, és a túléléshez elég, ha csak kicsit tűnik ki a többiek közül.

Mondom, lehet mindezen röhögni, vidám társaságban egymás vállát lapogatni, hogy ezek már megint milyen hülyék. Lehet, és kell is, mert megérdemlik. De közben ne feledjük: aki a fogyasztás növekedése kapcsán elromlott hűtőszekrényekről és kicserélendő tévékészülékekről beszél, az ennél nagyobb gazemberségekre is képes.

Mert olyan országban mondja mindezt, ahol a lakosság egyre nagyobb részének okoz gondot, hogy enni adjon a gyerekének. Olyan országban osztja az észt, ahol már csak a jómódú családok gyerekei juthatnak be egyetemre, ahol a hónap közepétől gyűlnek a befizetésre váró sárga csekkek, és egyre több embernek jelent gondot a gyógyszerek kiváltása.

Mindenki vegyen Varga Mihálytól még egy hűtőszekrényt, vagy egy tévékészüléket, és kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!