Felirat fogad a boltban: válaszd a magyar terméket!

Választom én, amikor csak tehetem. Tudom én, hogy jobb a magyar, mint az, amelyik külhonból jött ide közénk. Mert a magyar áru hazai földön termett, hazai kezek állították elő, hazai verejtékkel. A keresményből pedig hazai éhes szájak tömődnek be, hazai korgó gyomrok laknak jól valamelyest.

Szívesen választanám gyakrabban a magyar árut, ha nem lenne drágább, mint a külföldi. Ha nem lenne olcsóbb a szlovákoknál készült cukor, nem kerülne kevesebbe az osztrák tej.

Én, a magyar vásárló is a piacról élek, közgazdasági kifejezéssel élve: ár-érzékeny vagyok. Kéretik figyelembe venni, hogy nemcsak a vásárlásra kínált termék magyar: a vásárló is az. Ebben az országban, itteni fizetésből él, forinttal fizet, idehaza adózik, itt próbálja meg eltartani a családját.

Amikor életemben először, nem egészen tizenhét évesen, kijutottam nyugatra, szinte jobban örültem a londoni Trafalgar közeli boltban talált magyar befőttnek, mint annak, hogy saját szemmel láthattam a Buckingham Palace-nál az őrségváltást.

Mindezt nem dicsekvésként, csupán miheztartás végett említem. Mintegy bevezetésként a következőkhöz. Merthogy, lenne egy ajánlatom azokhoz a magyar termelőkhöz, akik az általuk előállított árut minél nagyobb mennyiségben szeretnék a számomra értékesíteni.

Legyen kölcsönös a választásunk: válasszák ők is a magyar vásárlót!

Vegyük például a MOL-t, a legnagyobb magyar céget, amely még a kormány által kivetett 26 milliárd forintos válságadótól sújtva is több mint 100 milliárd forint nyereséget termelt tavaly. Perceken belül 400 forint lesz egy liter benzin, és holnapután akár 500 forintba is kerülhet.

A kormányra nem számíthatunk: alkotmányozással és elszámoltatással van elfoglalva, csak néz a szomorú, nemzeti együttműködéses szemeivel, és széttárja a tehetetlen, fülkeforradalmas karjait. Nem mintha sokat tehetne, de azt a kicsit, amit tehetne, azt sem teszi. Teszem azt, csökkenthetné az üzemanyagok jövedéki adóját, azzal is mérsékelhetné valamelyest a benzin árát. (Nem ördögtől való a gondolat, a mostani kormány – ellenzékben - többször is javasolta már ezt az elődjének).

Tudom, nincs abban semmi gazdasági racionalitás, amiről írni fogok, ezzel szemben nemzeti együttműködés, amelyről oly sokat papolnak mostanában, annál több.

Ajánlatom a következő: a nemzeti együttműködés keretein belül, adjon nekünk, magyar vásárlóknak a MOL ugyanannyit, mint amennyit a kormánynak adott. Talán a tízmillió magyar is van annyira fontos, mint a költségvetés: engedjen, mondjuk 30-40 forintot a benzin literenkénti árából a MOL. Nem mindenkinek, csupán a magyar rendszámú autókra vonatkozna az együttműködés. Azokra, akik nálunk regisztráltatták a gépkocsijukat, azaz, életvitelszerűen Magyarországon élnek és autóznak.

Nem azért lenne ez fontos, hogy a mostaninál többet autózhassunk, hanem, hogy megfizethetőbb legyen a kenyér, elérhetőbb a cukor, az étolaj. De talán még ennél is lényegesebb, hogy éreznénk: velünk, magyar vásárlókkal is törődik valaki.

Nemcsak a szlogenek szintjén.

Aki azt mondja, hogy válaszd a magyar árut, annak mi, magyar vásárlók, azt válaszoljuk: rendben, te pedig válaszd a magyar vásárlót!