- Mi volt a köztársasági elnöknél? – tette fel egy sajtómunkás az ilyenkor adekvátot. Az Ember, Aki Még Soha Sem Hazudott, egy másodperces hatásszünet, majd az utóbbi évekből már jól ismert, későkádári csippentős mosoly kíséretében válaszolt:
- Azt kérdezte a köztársasági elnök, hogy készen állunk-e a kormányázásra? – mondta Az Ember, Aki Még Soha Sem Hazudott. - Megnyugtató és határozott választ adtam neki: azt mondtam, hogy igen.
Látjuk magunk előtt a mi köztársasági elnökünket, amint éppen kisimulnak a vonásai. És halljuk a nagy robajt, amint egy igen nagy kő esik le a szívéről. Idáig kételyek voltak a mi köztársasági elnökünkben, álmatlan éjszakák végeláthatatlan hánykolódásai voltak mögötte. Hogy Az Ember, Aki Még Soha Sem Hazudott, hajlandó lesz-e az adott pillanatban kézbe kapni a kormányrudat? Elragadni az irányítást a semmihez sem értő, alkalmatlan elődöktől? Partra navigálja-e majd a viharba került hajótestet, megküzd-e az égiekkel?
Most, hogy beszélt Az Emberrel, Aki Még Soha Sem Hazudott, a mi köztársasági elnökünk, megnyugodhatott. Nem lesz itt semmi hézag, gond egy szál se, avatott kezekbe kerül majd az ország. Végre újból a tisztesség és a hozzáértés dominál – nem ők kapják majd a legtöbbet. A nemzet egysége is jól meg lesz valósítva – a haza nem lehet ellenzékben.
Alaposan meg lett nyugodva a mi köztársasági elnökünk, lehet visszamenni a bazsarózsákhoz, meg ami még talán ennél is sürgetőbb, úgy hírlik, a tátikákkal is baj van, jobban oda kell figyelni rájuk, nagyon el vannak hanyagolva.
A sajtó azonban, hiába az elmúlt évek folyamatos ideológiai gyorstalpalói, még mindig nem áll a helyzet magaslatán. Bár a legtöbb sajtómunkás már tudja, hogy mi a dolga, jelesül, Az Ember, Aki Még Soha Sem Hazudott és pártjának feltétlen dicsőségét zengeni, még mindig vannak olyanok, akik a nemzetért érzett felelősség látható jegyei nélkül végzik munkájukat. Például, nem hisznek el mindent, amit hallanak, sőt, még olyan elvetemültek is akadnak közöttük, akik képesek arra, hogy utánajárjanak a dolgoknak.

Egy ilyen sajtómunkás például nem volt rest, és felhívta a mi köztársasági elnökünk hivatalának vezetőjét, Kumin urat, hogy megkérdezze: miről beszélt a mi köztársasági elnökünk Az Emberrel, Aki Még Soha Sem Hazudott?
Lehet, hogy a politológusból elnöki szóvivővé avanzsált Kumin úr most kapott egy soha ki nem javítható elégtelent a bizonyítványába, de a sem kizárt, hogy a mi köztársasági elnökünknek is jutott egy feddő bejegyzés az ellenőrzőjébe. Kumin úr ugyanis azt válaszolta, hogy a mi köztársasági elnökünk ugyanazt kérdezte Az Embertől, Aki Még Soha Sem Hazudott, mint a többi nála járt párt vezetőjétől. Vagyis azt, hogy van-e programja az ország bajainak orvoslására?
Nem nagy különbség, éppen hogy lényegi.
Nem lehettünk jelen egyik megbeszélésen sem, de van egy sejtésünk, miszerint a mi köztársasági elnökünk kérdésére egyik pártvezető sem válaszolta azt, hogy nincs semmilyen elképzelése ezzel kapcsolatban. Egyikük sem mondta azt, hogyha száz évig él, akkor sem tudja, mi a fenét kellene kezdeni ezzel a szerencsétlen, széthúzás sújtotta országgal?
Valaki tehát hazudott. Talán a mi köztársasági elnökünk tájékoztatta félre a szóvivőjét, bár ilyet feltételezni róla több mint felségsértés: hiba. Ha Kumin úr nem mondott volna igazat, nyilván már rég elcsapták volna, hiszen köztudott, hogy a mi köztársasági elnökünk nem tűr meg hazug embereket a környezetében.
Maradna hát a feltételezés, hogy Az Ember, Aki Még Soha Sem Hazudott próbálta megtéveszteni a közvéleményt. Nem szívesen írunk le ilyesmit, sőt, egy gyenge pillanatunkban azt is bevalljuk, hogy kifejezetten nehezünkre esett.
Persze, őt is meg lehet érteni. Hiába látszik istennek, emberből alkották. Vágyai vannak és időnként álmodni is képes. Merjünk nagyot álmodni, mondta egyszer, és meg is mutatta, hogy mire megyünk, ha merünk.
Egy nappal később közlemény jelent meg a magyar sajtóban. Az ORTT Panaszbizottsága helyreigazításra szólította fel a Magyar Rádiót. Az ügy előzménye, hogy a közszolgálati rádió Vasárnapi Újságjának március 15-i adásában Az Ember, Aki Még Soha Sem Hazudott, valótlanságot állított. Azt nyilatkozta a reggeli adásban a Fidesz elnöke, hogy Magyarország adósságkockázatának leminősítéséhez a március 9-i népszavazásnak semmi köze sem volt. A Panaszbizottság nehezményezte, hogy „a műsorvezető ezt az állítást nem korrigálta, holott közismert volt a hitelminősítő ezzel összefüggő hivatkozása”.
Magyar fordításban ez azt jelenti, hogy a nagy nemzetközi hitelminősítők, minden rendű és rangú elemzők, úgy értékelték a Fidesz által kierőszakolt három igenes népszavazást és annak eredményét, mint ami súlyos károkat okozott az országnak, megakasztotta a gazdaság fejlődését, és megnehezítette az ország előtt álló célok elérését.
Öröm az ürömben, hogy Az Ember, Aki Még Soha Sem Hazudott, készen áll a kormányzásra.
Már kezdtünk aggódni.