Megannyi megválaszolatlan nagy magyar sorskérdés.
Az egész vacsora-ügyet egyébként Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége dobta be a köztudatba, aki egy interjúban arról beszélt, hogy a politikailag szembenálló feleknek nem feltétlenül kell acsarkodniuk egymásra. Példaként hozta fel, hogy ki mindenki fordult meg a házukban. Például Navracsics Tibor is vacsorázott már náluk a politikai ellenlábasok közül, tette hozzá.
Az ember azt gondolná, ennyi. Ebben a történetben nincs több, nem kell tovább bonyolítani a dolgokat, és ügyet csinálni abból, ami nem az. Csakhogy mi most és itt élünk, azaz 2008-ban, Magyarországon. Ez magyarázza, hogy az interjú megjelenését követően Navracsics Tibor azt írta a blogjában: nem úgy volt ám, ahogyan azt Klára elmondta. Mert bár tényleg járt ő öt évvel ezelőtt Gyurcsányéknál – ezt úgy látszik, nem lehetett letagadni – de szemben azzal, amit Dobrev Klára állít, kifejezetten pocsékul érezte magát.
Kellemetlenül és kínosan.
Nem a hellyel volt baja Navracsicsnak, hanem a házigazda modorával. Már akkor is rossz modora volt a házigazdának, talán hazudós is volt, meg hazaáruló. Gyurcsány, így Navracsics, nagyon rossz vendéglátónak bizonyult, állandóan magához ragadta a szót, leszélsőjobbozta a vendégnek oly kedves pártot, még szerencse, hogy Dobrev Klára megpróbálta enyhíteni a feszültséget, különben ki tudja, mi lett volna. Talán még egymásnak is esnek a vacsorázó felek, és fizikai atrocitássá fajul a kulináris kalandozás.
Még a hidegtálat is úgy emlegette Navracsics Tibor, mintha az valamilyen szitokszó, de legalábbis a hidegháború szinonimája lenne. El kell hinnünk, hogy tényleg kínosan érezte magát a Fidesz akkori háttérembere, későbbi frakcióvezetője, ha még ennyi év után is a történtek hatása alatt áll.
Még szerencse, hogy fegyelmezett és visszafogott emberrel van dolgunk, aki képes uralkodni az indulatain. Csakis ennek tudható be, hogy nem tért ki minden apró részletre, és nem terhelte azzal a blogja olvasóit, hogy milyen sokáig kellett csöngetnie a bejáratnál. Hogy a házigazdák csak akkor jöttek ajtót nyitni, amikor már harmadszor dörömbölt hangosan. Hogy csak azután engedték be a házba, amikor a hangoskodásra már a szomszédok is előjöttek.
Ha egy kicsit vehemensebb természetű, és nem valódi úriember, azt is elpanaszolja, hogy a konyhában ültették le. És amikor végre enni kezdtek, a házigazda vett először. Hogy a vendéglátója az asztalterítőbe fújta az orrát. Hogy műanyag evőeszközzel terítettek. Hogy Gyurcsány hangosan szürcsölte a kávét. (Ami egyébként ihatatlan volt, tele zaccal - hiába főzte bele Klára asszony a szívét, inkább kávé kellett volna bele).
Tényleg rémálom lehetett az az este Navracsicsnak, ha ennyire élénken él az emlékezetében. Valószínűleg kisebb sokkot is kapott, ezért emlékszik hidegtálként a borjúsültre.
Mert arra még csak gondolni sem merünk, hogy Navracsics, aki komoly embernek látszik, olyannak, akiből egyszer talán még miniszterelnök is lehet, szégyelli társai előtt az öt évvel ezelőtt történtekeket. Hogy most magyarázkodni kényszerül előttük, amiért egy hazaáruló, hazudós és szalonképtelen emberrel vacsorázott.
Dobrev Klára úgy emlékszik, hogy Navracsics kétszer is vett a borjúsültből. Ha így volt, biztosan nem azért tette, mert ízlett neki. Talán inkább udvariasságból, merthogy neki, ellentétben a vendéglátóival, volt gyerekszobája.
Kérdés, hogy Orbán Viktor Mihály, Kossuth Lajos Reinkarnációja elhiszi-e Navracsicsnak, hogy öt évvel ezelőtt rosszul érezte magát Gyurcsányéknál? Mert ha nem, jaj neki! Mehet a végekre - polgármesternek valamelyik vidéki városba, vagy az egyik fővárosi kerületbe!