A lényeg, hogy épségben kiszabadultak és már haza is érkeztek a Szíriában elrabolt magyarok. Minden más ehhez képest részletkérdés. Hogy a nyugalmazott rendőrök miért mentek ki valójában, küldte-e őket valaki, vagy csak úgy, a saját szakállukra, némi ellentételezés fejében, kutyákat kiképezni utaztak Damaszkuszba.

Az is elhangzott, hogy egy ismerősük meghívására, azaz látogatóba érkeztek a szír fővárosba. Ez elég életszerűen hangzik: gyerekek, ugorjatok már ki hozzánk néhány hétre, még csak másfél éve dúl a háború, ilyenkor kifejezetten előnyös képét mutatja a város. Csendes, kedves kis kávézók, barátságos, meghitt utcák, terek, itt –ott egy-egy tank, ágyúzás, halottak, szuvenír.

A szabadulás részleteiről amúgy több verzió is van forgalomban. Az első hírek arról szóltak, hogy lövöldözés tört ki a kormányerők és a felkelők között, s a zűrzavart felhasználva tudtak megszökni a fogva tartott magyarok.

Persze, más igazságok is léteznek, nagyobbak, hihetőbbek.

Hajdu János, aki Orbán Viktor egykori testőrségnek vezetőjéből tábornokká és a TEK első emberévé avanzsált, a kiszabadulás idején Kőszegen tartózkodott, a Tranzit nevű fesztiválon értesült az örömteli hírről.

Innentől kezdve felgyorsultak az események: a TEK ugyanis gondos mérlegelést követően úgy döntött, hogy ők szabadították ki a túszokat. Pontos részleteket nem mondhatnak, a részletek ugyanis az ügy természetéből kifolyólag titkosak. Elégedjünk meg azzal, amivel meg kell elégednünk.

Vagyis azzal, hogy túszokat nem csak harc árán, de tárgyalásos úton is ki lehet szabadítani. Ehhez nem is kell a helyszínen lenni, elég, ha az ember Kőszegen időzik a tárgyalások idején, és a sajtóból értesül arról, hogy a túszok szerencsésen kiszabadultak.

Központi eligazítás híján így csupán rekonstruálni próbáljuk, hogy mi is történhetett valójában. Hangsúlyozzuk, eszmefuttatásunk a képzelet terméke, de, mint tudjuk, fantázia nélkül képtelenség nagyot álmodni.

A terrorelhárításra, valamint a miniszterelnök utcájának lezárására szakosodott osztag valójában már a túszok elrablása előtt gondolkodott az akció tervén. Hogy ha majd, valamikor, valakik elrabolnak valahol valakiket, akkor minden pontosan passzoljon. Éppen úgy, mint amikor lecsaptak a Brad Pitt és Angelina Jolie filmjéhez használt filmgyári fegyverekre, s halált megvető bátorsággal megakadályozták, hogy a színészházaspár filmjében szerepeltetni kívánt puskák veszélyt jelentsenek a magyar lakosságra. Mert hiába röhögött akkor rajtunk a fél világ, mi tudjuk, hogy nem árt az óvatosság. Ha máshonnan nem, a színházak világából ismerjük a mindig érvényes igazságot: ha a színpadon feltűnik egy fegyver, az előbb-utóbb elsül.

Úgyhogy, bármennyire fáj nekünk, hogy nem oszthatjuk meg értesüléseinket a számunkra egyébként minden másnál fontosabb közvéleménnyel, meg kell maradnunk rejtélyesnek, nagy titkok tudójának.

Pedig, ha tehetnénk, elmondanánk, hogy a TEK vezetői inkognitóban, személyesen tárgyaltak Szíriában a túszok elrablóival. Ha nem kötelezne bennünket a titoktartás, még azt is megszellőztetnénk, hogyan győzték le kézitusában a fogvatartókat, miként csavarták ki a kezükből a már kibiztosított vállról indítható atombombát, hogy végezetül még szkanderben is diadalmaskodjanak felettük.

Azt is csupán sejtetni kívánjuk, hogy a túszok kiszabadítására küldött kommandósok ellen még egy gyilkos bálnát is bevetettek, de a veszélyes fenevadat sikerült ártalmatlanná tenni. Mint ahogyan az erre az alkalomra kiképzett, laza erkölcsökkel és igen lenge öltözékben mutatkozó, Mata Hari fedőnevű kémnőt is leszerelték. Pedig ő még egy mérgezett szexuális játékszer használatától sem riadt volna vissza, csak hogy kiszedje a szabadítókból a tervezett akció részleteit.

A lényeg, amint már az elején jeleztük, hogy a túszok épségben kiszabadultak. Ja, meg az, hogy miközben Európa hanyatlik és irigyel bennünket, a kétharmad áll, mint a cövek. A kormány nemcsak a nyugdíjakat és a munkahelyeket védi, de állampolgárainak biztonságát is garantálja.

Hazánk nem rés, hanem erős bástya, a Föld lapos, és négy elefánt tartja a hátán.